Janus Tiloath

Kedves Jancsi!

Nagyon örülök, hogy megérkeztél, bár ezt te is tudod. Nehéz lenne eldönteni, hogy nemes, vagy inkább ostoba, amit értem teszel, vagy hogy van-e még egyáltalán remény a lelkem megmentésére. Én mindenesetre nagyon kíváncsian várom,
és igazán sok sikert az inkvizícióhoz, mert ők aztán nem tökölnek... mint már megtapasztalhattad. Remélem, hogy egy nap majd visszatalálsz az Erő útjára.

Pontok, foglaló, a többit már tudod.

☛ Főkarakter: Ben Sparkler
☛ Teljes név: Janus Tiloath
☛ Becenév: Jan
☛ Kor: 35
☛ Foglalkozás: Jedi
☛ PB: Charlie Hunnam
☛ Faj: Ember
☛ Erő-érzékeny: Igen
☛ Csoport: Semleges

Nyugodt, megfontolt, sosem kapkodja el sem a tetteit, sem a mondanivalóját. Nagyfokú felelősség nyomja a vállát, biztos benne, hogy ő miatta is bukott el a Jedi rend, holott erre semmilyen bizonyítéka nincsen. A lelke most éppen hadakozik egymással, hiszen el kellett hagynia az Erő útját, és ezért nem tudja, hogy mit érezzen, vagy mit nem. Labilis, és csak az Erő fogja eldönteni, hogy mi lesz a sorsa. Egyébként eszes, de naiv is, ha valamiben hisz, eléggé elvakultan teszi.

Szőke, kék szemű, jóképű férfi, 190 cm körüli magassággal. Jelenleg a birodalmi divat szerint öltözködik, ha éppen nem raboskodik, ami a sötét színekben mutatkozik meg. Fénykardja továbbra is a sajátja, a szépen megművelt markolatban, kék kristály bújik meg. Arcáról nem nagyon lehet érzelmeket leolvasni, hiszen nem nagyon ismeri az érzelmeket, legalábbis egyelőre.

Nincs érzelem, béke van.
Nincs tudatlanság, tudás van.
Nincs szenvedély, egyensúly van.
Nincs káosz, harmónia van.
Nincs halál, Erő van.

Ebben a hitben nőttem fel, amióta az eszemet tudom. Coruscant szülötte vagyok, a bolygóvárosé, mely a galaxis lüktető szíve volt egykoron. Apám egy jómódú kereskedő volt, de korán meghalt, így anyám nevelt, aki a középső szinteken volt rendfenntartó. Érdekes párosítás igaz? Klisés is, ahogy találkoztak, apám életében először próbálkozott a gyors haszonnal, sem utána, sem előtte, anyám pedig épp akkor végzett az akadémián, és nagyon öntudatos, precíz volt. Mindig Jedi akart lenni, de sajnos nem lehetett, az erő más sorsot szánt neki. Tehát apámat elkapta, és bezáratta. Egy évig sínylődött az öregem, mire kiengedték, addig viszont édesanyám sokszor meglátogatta őt, mondhatni bűntudata volt kissé, apámnak pedig még nagyobb. Az Erő összekötötte végül a lelküket és egy évre rá, hogy megházasodtak megszülettem én. A következő évben pedig apám odaveszett, tisztázatlan körülmények között. Anyám komorabb lett és megedződött, de teljes lelkiismerettel nevelt és többet nem házasodott meg. Talán nem akart még egy kudarcot, ez az egy téma, amiről sosem lehetett igazán beszélni vele. A legjobban annak örült, amikor kiderült, hogy a Jedik felfigyeltek rám, és végül beavatott, majd padawan lehettem. Nekem nagy terveim akkor még nem voltak, persze űrhajó kapitány, meg jedi lovag nálam is tervben volt, mint a hasonló korú gyerekeknek. Így kerültem Maran Solian mester szárnyai alá, aki ember volt. Persze, amíg nem lettem padawan sok jedi mester tanított, mint mindenkit, Yoda mesterhez sokat jártam már csak azért is, mert megnyugtató volt a kisöreg közelében lenni. Kisöregnek csak én neveztem, és csakis magamban, nem bántó jelleggel, inkább úgy, mint egy bölcs öregemberre tekintettem. Mindenre volt válasza, igaz, néha ködös, de mindig elgondolkodtató. Mindent a Jedi Rend szolgálatára tettem fel, édesanyám büszke volt rám, mégis kerültem vele az érintkezést egy idő után. Ezt ő elfogadta, csak egy évben egyszer találkoztunk, és semleges témákról beszélgettünk, ami láthatóan boldogsággal és büszkeséggel töltötte el. Az ilyen találkozásokkor mindig megmozdult bennem valami a család iránt, de ahogy teltek az évek, egyre inkább udvariassági beszélgetések lettek belőle. Talán szégyen is vetült az akkori érzéseimbe, de édesanyám ezt sosem vette zokon és sosem említette, vagy neheztelt érte. Sok Jedit ismertem meg, kötöttünk szorosabb kapcsolatokat is, de nem mentünk túl az eszmeiségen. Valamiért az Erő kiválasztottja lettem, legalábbis Windu mester technikáját nagyon gyorsan elsajátítottam, egyszer azt mondta, hogy hiba volt, hogy nem ő választott padawanjának. Ez azért olyan dicséret, amit a mogorva mester ritkán ad. Solian mester nagyszerű volt, de Windu is tanítgatott és ha volt valamilyen konfliktus, igyekezett engem küldeni, főleg azután, hogy Jedi lett belőlem. Az első és utolsó tanítványom Oriath, egy twi’lek volt, nagyon tehetséges gyermek, szintén a Coruscant szülötte. Ettől függetlenül továbbra is sokat jártam Yodához, akinek bölcs tanításai még jobban megszilárdították a hitemet, teljesen a Rend eszméi szerint éltem. Harci tudásom is egyre jobb lett, de én nem kérkedtem ezzel, csak tettem a dolgomat, és ha lehetett, nem kapcsoltam be a kék pengét. Oriathból Jedi lett, én pedig Jedi Mester, és akkor jött a 66-os parancs. Minden széthullott, a Jedi rend, az eszméi, a lovagok és mesterek elpusztultak a klón katonák lézeresőjében, és Darth Vader vörös pengéjétől. A lelkem szakadt szét, gyáván elbújtam, hogy össze tudjam magam szedni, de annyira erős volt a kín, hogy képtelen voltam rá. Mintha egy álomból ébredtem volna, ahol a valóság sokkal keserűbb és oda próbáltam visszatérni, ami többé már nem létezett. Sikerült azonban túlélnem nekem, és néhány Jedinek, de elváltak útjaink. Néhány fogadkoztak, hogy hamarosan visszaállítják a békét és a rendet, de tudtam, hogy ez nem ilyen egyszerű. A galaxist jártam és próbáltam észrevétlen maradni. Az Erő pedig elhagyott hirtelen, szinte a háború lezárása után. Három inkvizítor talált meg, és mire felocsúdhattam volna, már el is hurcoltak. Talán ha még velem van az Erő felvettem volna a harcot a hárommal, de esélytelen voltam így. A Negyedik Nővér hallgatott ki, de én csak egyesülni szerettem volna az erővel. Nem mondtam semmit, amíg meg nem érkezett a fiú, aki Thar’fendor, tanítványa volt. Ez a fiú nagyon tehetséges volt, szinte ódákat zengtek róla, most pedig a Birodalom tanította a sötét útra. Gondolkodnom kellett, és azt tettem, amit a leghelyesebbnek véltem. A fiúban még van jó, nem szabad, hogy elbukjon ő is. Kiadtam néhány régebbi Jedi lelőhelyet, remélem már nem találnak ott senkit, és letértem az Erő útjáról a fiú megmentése érdekében. Hogy jól cselekedtem-e, nem tudom, de nem hagyhattam, hogy egy ártatlan lélek odavesszen és én ne próbáljak meg segíteni rajta.