Adria & Mer'dithe - Alderaan/Végtelen Dal - Egy hónapja

Végtelen Dal
Egy elutasítást kaptam tőle, de érthető is volt nem bízik bennem, talán majd ha több ideje a lázadók közt leszek másképp fog rám tekinteni, de azért azért kíváncsivá tett milyen elfoglaltságra gondol, de nem akartam még rá kérdezni.
Egyszerre volt jó és rossz helyen gyorsan fellehet szállni, de egyben egyszerű így gyorsan elkötni a hajót is. Követem a kapitányt. Bárhova mehetek, csak a kabinjába ne. Ez érthető volt az a magánszférája és így tiltott terület. Robotokkal való játék is tilos. Ez is érthető volt. Eszembe jutott az protokoll droid, aki Organanak van, egy idő után mindenkinek az idegeire tud, menni C3-PO, vele játszottam az elmúlt évben azt, hogy kifogás gyártás és menekülés egy robot elől. Bár ezt nem vette észre, de így volt.
- Rendben. - Szólaltam meg, hogy világosan értettem mindent, míg követtem őt
Egy kabinnál álltunk meg, ami az utazáskor az én alvó helyem lehet.
Beléptem a kabinba és az ajtó mellé letettem a zsákomat. Ennyim volt. Kevés dolgot hoztam magammal. A többit azt úgyis biztosítják a lázadók nekem. Talán ennyi volt. a körbe vezetés. Ezernyi kérdésem hajóval kapcsolatban és a lázadókról, de az első kérdés az volt.
-Mióta vagy tagja a ...? Mikor indulunk és mennyi idő alatt érünk az úti célunkhoz? - nem akartam siettetni, de nagy izgalom töltött el most és kissé elfogott a hév, ahogy a hajóján voltam egy új életet próbálhatok ki és élhetek. Mégis féltem ettől az ismeretlentől, pedig álmaimban sokszor elképzeltem. Mégis az álom volt és nem valóság.
Már megtettem az első lépéseket efelé az út felé, de most, hogy tovább is menjek ahhoz Dax kapitány is kell.
Csillogtak a szemeim vagy sem, azt csak, Dax kapitány láthatta. Én még nem ábrándultam ki a lázadásból, naivan úgy gondoltam, hamar megfogjuk dönteni a birodalmat, pedig tudom, hogy milyen hatalmas és erős csapatai vannak, de reménykedek egy új napban, ami jobb lesz, mint a mostani elnyomott rendszerekből álló állam szervezet.
Közben követtem őt amerre ment, mert hisz nem volt vége a körbevezető sétának.

Alapjában véve nem szántam tesztnek, de azért mindenképpen jó kezdésnek mondható, hogy nem akad fenn a jelzőmön. Aki ilyen apróságokon fennakad, annak jobb, ha mégsem csatlakozik a Lázadókhoz. Ott is lesz jó pár kellemetlenségben része, de majd erre rájön ő is, amikor már volt ideje berendezkedni.
- Én pedig Dax a vad űrből. – Záróm le a bemutatkozást ennyivel. Az már más tészta, hogy nem onnan származom, hanem csupán az apám, de ő ezt nem tudja, és ha rajtam múlik nem is fogja. Miután a lány elindul felfelé a rámpán, én nem követem azonnal, hanem egy pillanatra elidőzök a dokk átvizslatásával. Hiába, ezernyi dokkot láttam már életemben, de mind ugyanolyan, ha azt nem vesszük, hogy ez kicsit talán rendezettebb az átlagnál.
Végül aztán én is fellépkedek a rámpán, átvéve a vezetést a lánytól, azonban a rámpa továbbra is ugyanúgy marad, ahogyan eddig volt, elvégre a rakodó droidok még javában végzik a dolgukat.
Amúgy senki nem tud úgy feljönni a hajóra, hogy arról én ne tudnék, ugyanis szenzorok vannak minden bejáratnál, amik élő szervezetre lettek beállítva és rögvest egy furcsa sípoló hangot lehet hallani az egész hajóban, ha ilyesmi történne.
Na persze ezt legtöbben zajnak vagy egyszerűen a gépteremből kiszűrődő hangnak vélik, azonban én jól tudnám mi a sípoló hang valódi forrása. Végül alig pár méterre a pilótafülkétől megállok, és szembefordulva a lánnyal válaszolok az addig függőben lévő kérdésére.
- Az igazat megvallva nem igazán, szándékosan úgy van átalakítva az egész hajó, hogy egyedül is könnyedén elboldoguljak… ha szükséges természetesen. Biztos vagyok benne azonban, hogy találunk neked valami elfoglaltságot. – Sajnálatosan biztató mosolyra már nem telik tőlem, de ne akarjunk túl sokat egyszerre, mert még véletlenül megárt.
- Nos, ahogy látod ez itt a pilótafülke ahol engem majd nagy részt megfogsz találni az utunk során, a hajón oda mész ahova jónak látod, a kabinomat kivéve természetesen, de nem tartom valószínűnek, hogy a gépteremben vagy a hajtóműnél lenne valaha is dolgod. A hajón a két rakodó droidon kívül még jó pár másfajta van, köztük két asztromech és egy jelenleg kikapcsolt orvosi droid is. Ők nem fognak akadályozni téged semmiben és lehetőleg te se zavard őket. – Kicsit hosszabbra sikerült a mondandóm, mint ahogy én azt szerettem volna, miközben a pilótafülkét elhagyván folytattam utamat a folyóson hátra se tekintve, hogy követ e vajon, elvégre ezt magától értetődőnek tekintettem.
Végül elérünk a folyosó végéhez is, ahol egy aprócska kanyar után már meg is állunk az első szobánál, amelynek ajtaja közeledésünkre egy halk szisszenés kíséretében azonnal ki is nyílik, aminek hála betekintést nyerhet a szobába. Talán eléggé egyszerűnek fogja gondolni a szobát, de szép, rendezett az egész és mellé persze kényelmes ágy is jár, na meg szekrény ahova pakolhatja a cuccait.
- Ez lenne a szállásod, ha akarod pakold le most a cuccaid, utána még megmutatom neked a konyhát és pár egyéb mást is. – Egyelőre befejeztem, ha van kérdése válaszolok rá, de amúgy megyünk tovább. Egyéb más alatt értettem itt persze az egyik kisebb raktérben kialakított „edzőtermet” na meg a hajó különböző pontjain jól elrejtett fegyvereket, amik jól jönnek, ha illetéktelen személy akarna a fedélzetre lépni.

Végtelen Dal
A dokkőr elment és ketten maradtunk a nővel, meg törte a csendet. A szállítmánya? hát tényleg csak egy szállítmány vagyok, aki most itt hagyja hosszú időre a bolygóját. Csendesen igenlően bólintottam egyet. A kis zsákom a hátamon volt, amiben ruháim és értékeimet hoztam. Mielőtt felmentem, volna a rámpán. Bemutatkoztam a kapitánynak udvariasan.
- Mer'dithe Dilawi Yalmilew, Chandriláról.- sokat gyakorlotam, az új nevemet és személy azonosságomat. Még egy pillantást vettem a hangárra, hisz ez az, amit utoljára láthatok Alderaanból, majd felsétáltam a rámpán majd megvártam a rámpa után a kapitányt. Hisz ő fogja tudni, hogy hol szállásol el engem.
Merre tovább? Körbe vezet vagy csak felszállás után vezet körbe vagy igazodjak el én a hajóján.
- Tudok valamiben segíteni, önnek? - Kérdeztem meg udvariasan rá mosolyogva a hajókapitányra. Még valahogy az Alderaani segítőszándék szólt belőlem. Nem szeretnék rosszban lenni az első olyan emberrel, aki a lázadókhoz tartozik és nem az én mentorom és Mon Mothma volt, meg a hozzájuk közel álló személyzeti tagok. Mert igen rájöttem, hogy kik azok, akik a lázadást segítik és most már nem volt visszaút nekem se belekerültem az árhullámba, a lökést pedig a Bail adta meg.
Organa sosem alkudott meg a birodalommal, bár külső szemlélőnek úgy tűnhet, de mint a segédje láttam sosem alkudott meg.
A lázadók sem alkusznak meg a birodalommal sőt, ahova most megyek nyíltan veszik fel a küzdelmet a császár katonái ellen. Ideges voltam egy cseppet ettől a gondalttól. Vállalhatom ezt az oldalt így nyíltan, igaz nem a legnyíltabban, mert Szenátornak fájna az, ha Dalia Qel-Nosh a birodalom ellensége lenne.
A viharos tengerbe kell meg tanulnom úszni segítség nélkül, vagyis csak minimális segítséggel.
Nem akarok rögtön az első tízperc után meg fulladni és ehhez ismerősök kellenek. Talán az első ilyen ismerősnek meg teszi Dax kapitány is, ha most még mogorva és bizalmatlan velem, de lehet, hogy az Carnavronig hosszú az út és ez alatt megkedvelhet még. Talán túl optimistán és naivan álltam hozzá ehhez a dologhoz, de nem szabad a reményt elvesztenem, mert ha elvesztem halott vagyok.
Másodsorba a kérdésem, amiatt is tettem fel, hisz ez Dax kapitány hajója és én nem szeretnék az útjában lenni hisz csak a "szállítmánya" vagyok. Szóval, ha megmondja hová menjek oda megyek, ha pedig szeretné, hogy segítsek segítek neki csak olyan munkát adjon nekem, amihez értek is.

A hajó erősen megrázkódott. Talán egy kicsit túlságosan is gyorsan léptem be a légkörbe a hajóval, de hát ki szólhat meg érte? Egy kicsit késésben voltam, hála annak, hogy kénytelen voltam egy kisebb kitérőt tenni, mielőtt Alderaan-ra érkeztem. Szerencsére a bolygó körül keringő birodalmi hajók nem okoztak gondot, elvégre se a hajó, se én nincs rajta egyetlen feketelistán se vagy hasonlón.
A népem mindig is jó volt a rejtőzködésben, és csak nem hozok szégyent magunkra e téren. Még annak ellenére sem, hogy egy ideje nem sikerül az erővel kapcsolatot teremtenem, ami azért jócskán megnehezíti az életemet. Bár ez inkább csak rámutatott arra, hogy túlságosan is hozzászoktam ahhoz, hogy mindig ott van velem.
Alig pár perccel később már el is kezdek lassítani, elvégre megérkeztünk Alderához és pillanatokon belül már a hangárba készülők leszállni. A pilótafülkéből közben tökéletes rálátásom van a városra, amely furcsa mód rég a szívemhez nőt. Pedig aztán kevesebb, mint öt évet éltem itt, ami tekintve hosszú életem szinte semminek tűnik.
A leszállás után nem indulok el azonnal, hanem elsőnek a hajó külső felére felszerelt kamerákon át leellenőrzöm a terepet. Az igazat megvallva nem számítok csapdára vagy hasonlóra, de nem ment el az eszem még, hogy felesleges kockázatot vállaljak. Amennyire látom csupán egy dokkőr, meg még valaki van ott, bár a képről nem megállapítható hogy vajon kiféle vagy miféle az illető.
Azzal tisztában vagyok, hogy a szállítmányon kívül még lesz egy utasom is, de egyelőre sejtésem sincs arról, hogy megérkezett e. Azonban remélem, hogy nem várakoztat meg, elvégre nem ülhetek itt naphosszat csak rá várva, így ha késik, akkor biztosan nélküle fogok távozni.
Végül elindulok a rámpa felé is, ami már kezd lenyílni hála a pilótafülkében beindított parancsnak. A dokkőr már ott vár engem, mögötte pedig egy fiatal lány várakozik. Igen, ilyen közelségből már nem esik nehezemre megállapítani, hogy miféle szerzet.
Én és a dokkőr átadjuk a másiknak a papírjainkat, én az engedélyeim, ő pedig a szállítási listát, aminek ellenőrzése után egyszerűen csak biccentek. Hála az égnek minden megvan, így ezzel nem kell problémáznom. Közben lassan két rakodó droid jön le ott, ahol nemrégiben még én lépkedtem lefelé, és amikor rámutatok a becipelendő árukra, ők rögvest megindulnak annak irányába, hogy az áru minél hamarabb a hajóra kerüljön.
A papírok ellenőrzése után a dokkőr is rögtön magamra hagy és megy a saját dolgait intézni, én pedig magamra maradok az eddig igencsak némaságban burkolózó illetővel. Egy pillanatnyi idő alatt felmérem őt, aztán ha addig nem szólt semmit, akkor én töröm meg a csendet.
- Te lennél a „szállítmányom”? – Szándékosan nem vendégként vagy utasként nevezem meg, mert akkor még véletlenül elvárná, hogy körül ugráljam. Annak ellenére, hogy most már a lázadók közé tartozom, mégsem igazán fűlik a fogam mások ide-oda utazgatásához.
Ha végül kiderül, hogy őt kell elvinnem, akkor egy egyszerű intéssel jelzem, hogy elindulhat felfelé a rámpán, ahol természetesen előre fogom engedni, bár nem udvariasságból, hanem inkább a jó öreg elővigyázatosságból. Felfelé lépkedve talán még azt is sikerül meglátnom, hogy van e valahol rejtett fegyvere, bár bolond lenne, ha nem így lenne.

Végtelen Dal
Kezet nyújtottam Bailnek búcsúzás képen megfogta a kezemet és magához húzott és átölet. Igaz nem volt hivatalos találkozás, de mégis a dolgozó szobájába jöttem elbúcsúzni. Tudom, hogy fogok vele találkozni, ha minden rendbe jön. Hisz megéreztem én is, hogy nem vagyok önmagam és nem érzek, ösztönszerűen dolgokat. Hiányzott valami az életemből és az Erő volt.
Indulásra készen voltam ott nála, nem egy Alderaani követhez méltóan álltam ott, hanem egy alacsony származásúként, ami igaz is lehet talán rám.
-Vigyáz magadra, Dalia.- mondta, ahogy átölet engem, mint apa a lányát.
- Vigyázni fogok. - ígértem meg neki. Tudtam, hogy aggódik és nem csak miattam, hanem sok más ember miatt is annyi bolygó sorsa múlik rajta. Lassan eleresztet és eltávolodott tőlem.
- Mindened meg van? - kérdezte meg tőlem, mikor rá pillantott a zsákomra, amiben az a pár váltás ruha volt és amit szükségesnek tartottam magammal vinni.
- Kell egy sabacc pakli. - mondom rá mosolyogva.
- De te nem is tudsz kártyázni. - álapította meg Bail rólam.
- Majd megtanulok. - Kacsintok rá jó kedélyűen, de közben nem akarom magára hagyni a testvéreimet és azt se tudom hova küldte el őket a peremvidék mely bolygóin tartózkodnak ők és soha nem jártam azon a helyen ezelőtt ahova "száműz" Organa.
- Hat hónap múlva találkozunk. - mondta Bail - Ne feled el.
- Nem fogom, ígérem. - vágtam közbe a szenátornak, felvettem a csomagomat, mert ha tovább időzök a végén lekésem a hajót. Az Organa rezidenciáról kilépve megpillantottam a lenyugvó nap sugarait ezek lesznek az utolsó alderaani napom sugarai. A hangár felé mentem, és a napsugarai simogatták az arcomat, ők is búcsúztak tőlem.
A hangárban már ott voltak a ládák, amiket elvisz egy bizonyos Dax kapitány nevezetű illető, aki engem is elfuvaroz a lázadók bázisára.
Csendben vártam a dokkőrrel együtt, aki a szállítmányt át adja majd a csempésznek. Nem volt egyáltalán frusztráló, mert én hozzá szoktam egy őr melletti csendhez. Igazából most nagyon szabadnak, de közben igazán elveszettnek éreztem magam. Egy hajó szállt le a hangárba. Egy igazán pofás hajónak tűnt.
Felálltam és dokkőr mögé álltam, hisz most nem egy diplomata aki a dokkőr felett áll, hanem egy Chandrillai menekült vagyok, aki a lázadókhoz siet egy új személy azonosságot kellett meg tanulnom. Még a lázadó társaimba se bízhatok meg. Igazából nem emiatt, kaptam, hanem mert nem akartam, azt hogy kivételezzenek velem, hogy a nagy vezetők egyik embere vagyok.
Közben annyira megutáltam azt a gondolatot, hogy senki se lesz aki segítsen. Nem lesz ott a protokoll droid, aki Minden egyes alkalommal csacsog, teljesen egyedül sok ismeretlen között. Nevelőapám igaz megtanította hogy, hogy legyek megértő másokkal szembe, de magammal szembe. A lázadók közé kerülhetek és elrejtőzhetek ott, de nem leszek teljesen őszinte, nekem ott lesz az másik személy azonosságom, amit mutatnom kell feléjük. Harcolhatok erről álmodtam, de be kell látnom nem az erőmről vagyok a híres. Mit kezdjek én a katona emberek között? Tényleg lesz, aki kiképezhet engem pilótává, tudtam repülni mindig is, de nem épp az erősségeim közé tartozott. Sok kérdésem volt és egy nagy görcs volt a gyomromban.
megjelent egy -két láb a dokkőr oda siet a nőhöz, aki ép lelépett a hangár padlójára én pedig követtem. Üdvözölte őt és átadta a listát, amin gondolom a szállítmány információi voltak rajta. A nőt tanulmányoztam az őr mögül, akkor ő lenne Dax kapitány? tettem fel a kérdést magamnak, de még nem jött el az ideje, hogy bemutatkozzak. Inkább hallgattam, mert jobb hallgatni, mint megszólalni idő előtt.