☛ Történet:
Nem is olyan régen még boldogan éltem anyámmal a fővárosban, Coruscanton. Úgy éltünk mint minden normális család akik a megélésért dolgoztak. Mindig nehéz felnőni egy gyereknek Coruscant utcáin ahol a bűn szerves része az életnek. Persze most, hogy a Birodalom tartja kézen a bolygót, szemmel láthatólag csökkent a bűnözések száma szerencsére. Tizenöt éves lehettem amikor anyám elküldött engem a boltba, hogy beszerezzem az aznapi betevőt. Jól ismertük már az eladót, mert régi barátunk volt már. Egy besalisk fajba tartozó férfi volt. Megdöbbentő külseje ellenére jó "ember" volt. Így hát elmentem hozzá anyám kérésére és ő mosolyogva adta át nekem az ételt, amit kifizettem. Elég furcsa volt a mosoly amit az étel mellé kaptam. Nem volt egy mosolygós személy, és még csak soha nem is láttam mosolyogni. Betudtam a véletlennek és elindultam hazafelé. Amikor messziről megpillantottam a lakásunkat láttam, hogy az ajtó nyitva van. Anyám nem az az ember volt aki csak úgy nyitva hagyná az ajtót Coruscanton. Utána egy mandalori lépett ki a lakásból. Jól ismertem ezt a páncélt. Sokat olvasgattam a régi köztársaságról, és mindenről ami utána történt. Mindig érdekelt annak a Birodalomnak a története amiben élek. Jobb tisztában lenni a dolgokkal. A Mandalori beállt az ajtóba, ezzel minden bejutási lehetőséget megakadályozott. Eldobtam az ételes zacskót ami a kezembe volt, nagy levegőt vettem és elindultam a mandalori felé. Pontosan előtte álltam meg.
Menj innen kölyök, semmi dolgod itt. -Mondta már-már unott hangon, mintha rutinosnak számítana nála egy ilyen dolog.
Engedjen be, itt lakom! -Mondtam határozottan. A mandalori nem szólt semmit, sőt még át is nézett felettem. Mivel mindkét keze a sugárvetőjén volt, így a baloldalán lévő pisztoly szabadon maradt. Egy hirtelen mozdulattal kikaptam onnan és azonnal ráfogtam.
Engedjen át és talán megéli a holnapot. -Mondtam neki kicsit elborult állapotban. A mandalori annyira nem vett komolyan, hogy még csak fegyvert sem emelt rám, és elkezdett nevetni rajtam.
Én ezen annyira ideges lettem, hogy szorosan megmarkoltam a pisztolyt és lelőttem. Először térdre rogyott, majd elterült a földön. Hirtelen felpattant a szemem és eldobtam a fegyvert. Most tudatosult bennem, hogy mégis mit tettem. Megöltem egy embert. Beletemettem az arcomat a kezeimbe, nagy levegőt vettem majd ismét felvettem a pisztolyt a földről. Bementem a sötét lakásba és még három mandalori állt ott. Anyámnak semmi nyoma nem volt. A sötétség miatt nem vettek észre ezért szépen, lassan kihátráltam az ajtón. Amikor felnéztem az égre egy Slave I típusú hajó hagyta el a bolygót. Nem volt kérdés, anyámat elrabolták. Abban a pillanatban már tudtam hova kell mennem. Elindultam a boltba ahol a besalisk "barátunk" volt. Mikor beértem oda, sehol nem voltak vendégek. A besalisk egy mandalorival beszélt. Úgy nézett ki, hogy valamiféle vezető lehet, mert a páncélja másabb volt mint a többieké. Észrevették, hogy bementem oda és meglepődötten rám is ragadt a tekintetük.
Arról volt szó, hogy itt nem lesz fennakadás. -Mondta a mandalori és már készítette elő a fegyverét.
Sajnálom uram, meg tudom magyarázni. Ez az egész csak egy félreértés lehet, a gyereket majd én elintéztem. -Eelkezdett szaporán mentegetőzni.
Nem-Nem, sajnálom. - Mondta és lelőtte őt. -
Nos, kis barátom, hallom lelőtted az egyik emberemet. Ezt sajnos nem hagyhatom. -Mondata befejeztével a fejemhez emelte a fegyverét. Becsuktam a szememet és vártam a mindent eldöntő lövésre. De akkor hirtelen négy rohamosztagos és egy birodalmi tiszt robbant be a helyre. Szó szerint. Berobbantották a bolt oldalát. A mandalori azonnal tűzet nyitott rájuk, de az öt birodalmi még a lövése előtt likvidálták őt. A birodalmi tiszt felém tornyosult.
Üdv gyermek. Mit keresel te itt? -Nem is tudtam először mit mondjak. Talán úgy mindent. Hosszú volt ez a nap. A sok esemény hatására elájultam. Mikor magamhoz tértem egy gyengélkedőn találtam magamat. Birodalmi orvos droidok voltak ott, meg rohamosztagosnak kinéző sérültek. A tiszt ismét megjelent. Ezúttal sikerült neki elmondanom mindent ami történt.
Értem. Sajnálom ami édesanyáddal történt, a mandaloriak nem többek mint egy letűnt faj utolsó példányai. Gondolom szomjazol már a bosszúra, hogy visszaszerezd őt? -Felnéztem rá, és cinikus félmosolyt vettem fel az arcomon.
Igen uram, amint lehetséges, hogy elhagyjam ezt a helyet. -Ő elégedetten mosolygott egyet, és leguggolt hozzám.
És mondd, harcolnál a Birodalom oldalán azokért akiket szeretsz? -Nem feleltem. Elismerően bólintottam egyet, majd a tiszt felállt és kisétált a szobából. Az orvosdroid nyomott valamit a bal vállamba és ismét elvesztettem az eszméletemet. Egy kihangosító hangjára ébredtem fel.
Minden kadét azonnal a gyakorló térre! Ismétlem, minden kadét a gyakorló térre! - A fejem hasogatott, de meg kellett tennem amit kértek. Úgy néz ki a birodalmi kiképzéseim már meg is kezdődtek.
Négy sor velem egykorú sorakozott fel. Egy sorban öt ember állt. Jobb oldalamon egy magas, tömzsi szőke hajú fiú állt. Bal oldalamon egy alacsony, vékony világosbarna hajú fiú. Nem sokkal később a tiszt aki idehozott engem, beszédet kezdett mondani. A Birodalom előnyeiről és, hogy mindent mi fogunk meghódítani. A jobb és bal oldalamon állók persze azonnal elkezdtek civakodni, hogy melyikük a jobb, és ki milyen tetteket vitt véghez, hogy idekerültek.
Fogjátok már be. Nem akarok miattatok büntetőre menni. -Mindketten felhúzták a szemöldöküket, hogy én miért szólok ebbe bele.
Jobban tennéd ha-. Mondatát nem tudta befejezni a jobb oldalamon álló, mert a tiszt ránk szólt.
Jack Molsim, Rey Vasshod, Thomas Lutece! Mi lehet olyan fontos ami nem várhat a Birodalom lelkesítő beszéde után? -Kérdezte olyan dühösen, hogy feje már majdnem vörösen tajtékzott.
Semmi uram, elnézést. -Mondta a bal oldalamon álló. A tiszt csak kicsit oldalra billentette a fejét majd folytatta a beszédet. Miután véget ért elkezdődött a kiképzés. Odajött hozzám aki a bal oldalamon állt.
Üdv, a nevem Jack. -Mondta kedvesen. Nem volt nyájas, cinikus vagy arrogáns. Tényleg barátkozni akart.
Helló Jack. Én Tom vagyok. -Viszonoztam a bemutatkozást.
Kedvesnek tűnsz. Ez nem nagy előny errefelé. -Mondta majd ránézett a már bebizonyosodott Rey-re, aki a sorban mellettem, jobb oldalon állt.
Igyekszem... -Mondtam kicsit letörten majd tekintetemet a földre helyeztem. A bekövetkező kínos csendet a tiszt törte meg. Most következett a lőgyakorlat. Nem egy egyszerű "lőj az álló célpontra" gyakorlat volt. Egy mesterségesen elrendezett gyakorlóterep volt, és az ellenség szürke droidokból állt. Igazi fegyvereket használtak, persze kábítólövedékkel. Elkezdtük hát. Kiérve a terepre egész végig Jack-el nyomultunk előre. Ezt Rey észre is vette, majd megpróbált minket eltalálni egy kábítólövedékkel. Szerencsére láttam mire készül, így sikerült kigurulnom a lövés elől. Egy cinikus mosolyt azért ott hagytam neki, mielőtt folytattam volna a droidok irtását. Rey ezek hatására még dühösebben támadta őket. Egyre előrébb kerültünk a kiképző pálya végéhez és egyre erősebb egységek akadályoztak minket. Húszan indultunk el, de már csak tízen vagyunk. A többiek mind elkábítva fekszenek. Hirtelen egy gépágyú jött ki a földből. Most már csak öten vagyunk. Egy gránátot dobtam oda, ami látszólag meggyengítette a gépet, de el nem pusztította. Jeleztem a többieknek, hogy ők is tegyenek így. Öt gránát robbant a gép mellett és ez már tropára vágta, szerencsére. Amikor már úgy tűnt, hogy végre tiszta a terep, előmerészkedtünk a fedezékekből és a pálya végére igyekeztünk. Mikor odaértünk, az ottani fedezékek mögül két droid kapta fel a fejét és még két társunkat szedték le. Hárman maradtunk Jack, Rey és én. Már csak meg kellett szereznünk a zászlót ami a pálya legvégén volt. Mindhárman elkezdtünk szaladni. A rohanás közben Rey lelőtte Jack-et egy kábítólövedékkel. Utána engem vett célba de én lehasaltam a lövedéke elől. Ezzel nagy előnyt szerzett és majdnem ő vette el a zászlót, de az önbizalomtól szerzett jókedv elvakította és ezáltal egy droid könnyen lelőtte őt. Lelőttem az utolsó droidot is, nagy levegőt vettem és csak odasétáltam a zászlóhoz. Felemeltem és megfordultam. Tizenkilenc ember közül nekem sikerült. A tiszt lassan, hatásosan elkezdett tapsolni de hamar abbahagyta. A kiképzés után odamentem Reyhez a gyengélkedőre.
Egy rohadék vagy, ugye tudod? -Mondtam cinikusan, szemöldökeimet felhúzva.
Igen tudom, Lutece. -Mondta önelégült vigyorral. Mosolyogva megráztam a fejemet majd kimentem onnan. Aznap este a közös szálláson aludt az a húsz ember. Ezután nem tudtam aludni. Túl sok minden történt. Kimentem a mosdóba, hogy megmossam az arcomat, de amikor felemeltem a csaptól a fejemet egy alakot láttam magam mögött. Mielőtt megtudtam volna fordulni egy kötél tapadt a nyakamhoz. Megpróbált megfojtani. Nem volt ellene túl sok esélyem. De akkor hirtelen Rey ellökte őt tőlem. Négy kézlábra álltam és a torkomhoz kaptam. Köhögtem párat és néztem ahogy a két személy verekedik. A támadó rávetette magát Reyre és elkezdte halálra verni. Gyorsan felpattantam és arcon rúgtam őt, így leesett Reyről. A lábamat a torkára támasztottam, így már csak egy mozdulat volt az élete.
Ki küldött és mit akarsz? -Néztem egyenesen a szemébe.
A mandaloriak üdvözletüket küldik. -Szemeim felpattantak és hirtelen nem is tudtam mit csináljak. Elöntött engem a düh és a harag. Láttam, hogy a szája mozogni akart és már mondani szeretett volna valamit, de nem vártam meg és kitörtem a nyakát. Felsegítettem Rey-t a földről és megláttam, hogy Jack is az ajtóban áll. Mindent látott. Mindent elmondtam nekik, hogy kerültem ide. Úgy néz ki most már mindketten megbíznak bennem. Ők is elmondták nekem, hogy kerültek ide. Hirtelen betoppant a tiszt. Elmagyaráztuk neki, hogy mi történt, és még büszke is volt ránk, hogy így összetartottunk egy közös ellenség ellen. Ez történt három évvel ezelőtt. Most itt vagyok tizennyolc évesen két megbízható emberrel, és egy lázadás ellen küzdünk. Talán egy küldetés során még anyámat is megtalálom, és a mandalori bandát akik elrabolták őt. Most egy igaz célom van. Harcolni a Birodalomért.
