Ben Sparkler

"Kedves" Sparkler!

Hol is kezdjem? A jellemnél még voltak illúzióim, még ha nem is éppen romantikusak, de megfogant bennem a gondolat: "ez a pasas annyira nem is vészes, talán az emeleten is minden oké". Ahogy azonban az előtörténeted olvasásába kezdtem, szétromboltál minden hiú reményt törékeny lelkemben.
Ugyanakkor épp emiatt vagy zseniális. Pontosan olyan, amilyennek Sparklert elképzeltem, csak kicsit eszelősebb. Alig várom, hogy teszteljem a türelmedet, ami eddig senkinek sem ment túl jól (legalábbis a "Pofát alapba" vagy a "Lődd le" utasítások erre engednek következtetni), de szeretem a magadfajta kihívásokat. Nincs mit tenni. Káros szenvedély.  
Nem is szaporítom tovább a szót, tetszik a lapod, a választékosan megfogalmazott előtörténet, így részemről megy a pipa és írlak is fel az "Akiket ki fogok készíteni a játéktéren"-listámra.

Ui.: Ne feledd, simivel nálam bármit el lehet érni! (Majdnem bármit.) :"D

Foglalózz, igényeld a 30 pontot és hass, alkoss, gyarapíts!

☛ Főkarakter: Jorel Fenn
☛ Teljes név: Ben Sparkler
☛ Becenév: Ne becézz -.-
☛ Kor: 43
☛ Foglalkozás: Bandavezér, Véres Kések
☛ PB: Peter Mensah
☛ Faj: Ember
☛ Erő-érzékeny: Igen, de nem tud róla
☛ Csoport: Semlegesek

Határozott, ravasz, a saját érdekeit teszi mindenkié elé, nyilvánvalóan ezért él még. Egyébként nem nagyon érti a tréfát, nem nagyon ismer kegyelmet, az élet ugyanis erre tanította. Valamiért jó érzékkel nyúl bele az üzletekbe - ez valószínűleg az Erő-érzékenység teszi -, ízlése kifinomult. No, nem az öltözködés terén, de valószínűleg csak a hely sajátossága miatt. A kuncsaftjaival mindaddig hűséges, amíg azok el nem árulják. Durva, erőszakos, de ha a helyzet megkívánja, tud normálisan is viselkedni. Ezt általában üzletkötéskor szokták látni az emberek és egyéb lények.

Sötét bőrű, kopasz, kék szemű, 191 cm magas középkorú férfi. Hegek borítják a testét, aki látná, de csak keveseknek és azoknak adatik meg, akik lefekszenek vele, néha azoknak sem. Megjelenése erőt sugároz, ahogy a mozdulatai is az évek alatt a parancsolgatáshoz szoktak. Általában bőrszerkóban van, az ahhoz járók kemény katonai bakanccsal, ami nem tiszta, csak egy fokkal, mint másoké. De mi tiszta az alsóvárosban?

16+

A Bloody Mary külön lakosztályában ülünk a szürke egyenruhás Birodalmival. Élre vasalt ruházata és a pár pötty rajta jelzi, hogy nem a legócskább ügynöküket küldték. Mégis belement, hogy itt fogadjam, hazai pályán, szóval vagy magabiztos, vagy bízik a rendszerben, esetleg hülye. Az utóbbira tippelek. Mögöttem a két Stereb testőr, az ajtóban a vuki, és mi ketten. Kényelmesen hátradőlve a lábamat az asztalra vágva hallgatom a nagy sztorit, miszerint a Birodalom itt rendet fog tenni. A körmömet rágva figyelem a szövegét, ahogy hadovál, hogy 2 nap múlva, ha nem teljesítjük a feltételeiket, akkor egy Birodalmi osztag leszáll és elveszi, ami az övé. Magyarul valami helyőrséget akarnak ide szervezni, és pont az én cantinám a célpont, mert stratégiailag nagyon jó helyen van. Ez felettébb érdekes, kurvára nem gondoltam volna, hogy pont ide építettem. Várok még egy kicsit és látványosan unva a beszédét, töltök még magamnak.
- Érti akkor Sparkler?
- Ja, én értem. A huttok mit szóltak? Feltételezem előbb oda ment kérdezősködni.
- A huttok bűnözők és ki fogjuk űzni innen őket - mondja, én pedig megtapsolom egy kicsit.
- Feltételezem az én helyemre épülő kiinduló bázis felépülte után.
- Látom, vág az esze, Sparkler – elégedett mosolyt küld ki a képére, és hallom, ahogy az embereim susorognak mögöttem. Kivéve a vuki, az úgyis csak vonyítani meg lőni tud, de ő kivételesen kussol.
- Pofát alapba – nézek egy pillanatra hátra féloldalasan, a Sterebek megteszik, amit kérek.
- Hát, akkor most én mesélek, mielőtt megállapodnánk – nézek egy vércsemosollyal a fickóra, de aztán az is eltűnik csodálatos arcomról.
- Szóóóval, én itt nőttem fel. Apám ennek a bandának volt a tagja, meg anyám is aztán tudja, hogy szokott ez lenni. Standard 100 évenként megszületik egy helyi csillag, aki most én lettem. Tanítgattak, meg minden a helyi szokásokra. Például olyanra, hogy nem fenyegetünk meg bandavezéreket. Sem a sajátunkat, sem a másokét, mert annak könnyen az a vége, hogy egyesülhetünk az Erőben. Tudja a Jedik így mondták régen, de sajnos az árulásuk… na mindegy, nem magyarázom magának – mivel kezd kiszáradni a szám, finoman belekortyolok a borba. Mennyei, mint egy szexi twil’ek segge, főleg, ha nekem műsorozik.
- Sparkler, nem érdekel az életrajza, csak adja meg a választ.
- Figyeljen hadnagy, mindenképpen elmondom. Én is meghallgattam magát, pedig nagyon unalmasan tud előadni. Az már csak magától függ, hogy meghallgatja-e, vagy a hullájának mesélem el – egyáltalán nem fenyegető a hangom, csak tényként közlöm a dolgokat.
- Fenyeget? Én a Birodalom… - egy kézlegyintéssel elhallgattatom, miközben még az előző megszólalásomon röhög az egyik Stereb.
- Lődd le – intek a fejemmel a vukinak, a Sterebek száma megfeleződik, ahogy elhallgat, az idegesítő vinnyogásával együt.
- Hívj be mást Woosh, ezt meg dobd ki – a hadnagy csak figyel, de láthatóan feszültebb lesz, miközben a vuki felnyalábolja a testet és kimegy.
- Nem szoktam fenyegetni – közlöm a fickóval, aki feláll, hogy távozik. Talán tönkrementek az idegei, vagy tényleg egy fasz és nem érti, hogy most bizony meghallgatja Ben Sparkler sztoriját. Legalább megtudom, hogy jó könyvet lehetne-e belőle írni, vagy nem.
- Üljön vissza, vagy maga lesz a következő – ezzel a lendülettel kiteszem a WESTAR-34-est az asztalra a csövével a birodalmi felé. Úgy néz ki, hogy gondolkodik egy pár pillanatig, majd visszaül. Szerintem azt sem tudja, hogy mivel néz farkasszemet, habár az ujjam nincs a ravaszon, mivel a kezem visszatért a borospohárhoz. Kurva nehéz és drága volt beszerezni, az egyik kincsemet, de most már az enyém. De térjünk vissza BiroHadnagyra.
- Szóval talán nyolcévesen gyilkoltam először. Hát egy nő volt szegény, de a Pusztítók gangjébe tartozott és pont rám célzott. Én voltam a gyorsabb. Anyámék nem élték túl, de annyira nem zavart, mert rohadt kis férgek voltak és velem végeztettek el minden alja munkát. Talán ennek köszönhetem a mostani életem, hogy tudom, mi van alul. Legeslegalul – sóhajtok egyet elmerengve. Persze leszarom mi volt, de a drámai hatás kedvéért meg kell adni a módját.
- Jártam a felsővárosban, meg a Nal Huttán is. Itt sokkal jobb: szmogfelhő és savas eső, bárki elől el lehet tűnni és ki is lehet emelkedni, legalábbis egy ideig. Tudom, nem a legszebb hold a galaxisban, de vannak, akiknek ez az élete. Például a bandáknak, a Véres Késeknek, ha már rólam beszélünk. Tudja hadnagy úr – szavaim élébe tömény irónia vetül – itt állandó a harc. Élni és túlélni, ez a jelszó. Ha nem, akkor megdöglesz. Tehát nem hiszem, hogy Birodalom ideküld egy hadnagyot az alsóvárosba, a mocsokba, hogy majd itt letelepít valami osztagot. Nagyjából egy hetet adnék nekik, és ezt a hírszerzésük pontosan jól tudja. Tehát személyes indokokkal jött ide, mégis mi lenne az? – na, végre rátérhetünk az üzletre, már ha lesz üzlet. Ha nem, hát majd akkor kitalálok valami mókás dolgot, hogy ne basszon el még egy fél órát az életünkből.
- Honnan tudta – lepődik meg. Ideges, mérges, látszik rajta, én csak halványan mosolygok. Hát onnan, hogy te egy pöcsfej vagy, nekem meg vannak kémeim is. De kár lenne több szót vesztegetni rá, hullajelölt.
- Kipróbálná a swoopot? Pilóta lenne, ha túléli, elmehet. Szerintem korrekt ajánlat. A nyeremény 30%-a is a magáé, na? – nézek rá kérdően, majd felállok, ezzel lezártnak tekintem a beszélgetést. Ha tényleg a Birodalom küldte volna, talán mehetne simán is, de így…
- Dehogy, maga seggfej. Láttam a szabályokat, mielőtt ide jöttem, meg akar ölni? – kérdezi, és a fegyveréért nyúl. A Stereb azonban már a mellkasára céloz, így elengedi a markolatot.
- Üzletet ajánlottam hadnagy úr, de maga egy kibaszott sötét féreglyuk – röhögnöm kell. Röhögök is hangosan, miközben a hadnagy mellkasa átlátszó lesz. Tovább röhögök, és kifelé menet még bele is rúgok.
- Hülye barom – a nevetésem már halkul, de azért még nem múlik el teljesen. – Az értékeit megtarthatjátok, a hajója a tiétek, az AC-23-asban van. Már ha van még valami belőle - a rivális banda területén nem tudom megvédeni a kuncsaftjaim hajóját. Ja, hogy illegálisan érkeztünk? Van ilyen… Woosh benyit és érdeklődve ugat egyet. Faszom tudja, hogy mit mond, a tolmácsdroid meg nem tudom hol van.
- Gyere elmesélem, de iszunk valamit – beleverek egyet ököllel a vuki vállába és elindulunk a magánlift felé. A Stereb pedig máris fosztogatja a hullát, a büdös bunkója nem osztozik. Úgy tűnik másik után kell majd néznem.