☛ Belső:
Két ént láttok magam előtt, két jövő kísért engem. A civilként azt a nőt látod magad előtt, aki Bail Organa mellett van a Birodalmi népgyűléseken, aki csendesen a háttérben meghúzódva hallgatja a szenátorok találkozóit. Igen... (rám se ismersz, ha lázadó vagy és ismersz) Csendes vagyok a hivatalos ügyeknél, mert jobb hallgatni, mint elszólni magad. Bail megbízik bennem, kölcsönösen bízunk egymásban. Nehéz elnyerni a bizalmamat, de ő kevesebb, mint egy év leforgása alatt megkapta ezt a kitűntetést.
Szereti velem megvitatni az ügyeket, mert tudja, hogy ugyan olyan higgadt, megfontolt, forró fejű vagy inkább makacs és szókimondó vagyok, mint egykor egy volt ismerőse egy volt szenátor volt.
Diplomácia munka megköveteli azt, hogy kompromisszumot kössünk egymással elfogadjuk olyannak egymást amilyenek vagyunk, de ha valamivel nem értesz egyet,
sose alkudj meg. Ez az egyik első és utolsó szabály, amit betartok a diplomataként.
Lázadóként azt a lányt látod magad előtt, aki néha elveszettnek érzi magát, de közben a legtalpraesettebb csajszi, akivel összefutsz a bázison. Ha több tapasztalta lenne talán a Zsiványok közt is repülhetne, de a míg csak újonc addig marad az új osztag berkein belül, de mégis az egysége az egyik legérdekesebb tagokból álló egység. Céltudatosnak látnak engem és néha igazán lazának kicsit rezgősnek, de közben egyáltalán nem tudom, hogy ez jó nekem, hogy tényleg itt a helyem? Mit tenne Yoda? Mit gondolnak erről
"az eltűntek" (a rejtőzködő de élő jedik)? Ugyanúgy háborút érzek a levegőbe, mint a Bail mellett, csak ez nyíltabb összeütközéssel, mint diplomataként. Mindkét helyen ölök, az egyiken lelkileg a másik helyen testileg halnak az ellenfelek. Ezt tette régen egy Jedi is a klón háborúk előtt? Nem tudom, és nem hiszem hogy a leghelyesebb dolog, amit most teszek. Bail támogatta ezt a küzdelmet, új ismerősöket szerezhetek és nem Coruscant fogja vagyok, ahol a falnak is füle van. Kevés barátnak mondható egyénnel lógok együtt, de sokaknak vagyok a
haverja, és saját kuckómba/kabinomban találhatnak rám általában, amikor nem éppen repülök vagy diplomácia küldetés miatt utazhatok. Nem ismernek engem a lázadó társaim, mert veszélyes engem ismerni, jobb ha nem tudják ki vagyok.
☛ Külső:
Egy gyors mosdás sosem elegendő, ha hivatalos vagyok valamilyen puccos vacsorára. Oda szolgák kellenek rengeteg dísz, hatalmas ruha és sok smink. Ha alderaani követ vagy betartod az összes elősírást és tényleg egy alderaani fog rád mosolyogni.
Végül, ha repülni kell, akkor az se számít, hogy zsíros a hajam és olajfoltos az arcom. A ruhám pedig nem a legtisztább és nem a legdrágább ruha, amit felveszek. Hisz egy perc alatt elkészülök, ha riadó van. Egy igazi csóró fiatal újonc vagyok. A két véglet mind én vagyok és nekem kell meghatározni mikor ki vagyok.
☛ Történet:
Út a Shadow Squadron felé
A CSALÁD, AKI ELHAGYOTT és AKI SZERETET
Sosem ismertem a szüleimet, de ha egyszer meglátod és olyan vagy, mint én, akkor felismered őket és talán rá jössz tényleg jobb neked nélküle. Apámmal így voltam. Tudom, hogy jobb nélküle. Hogy ki is ő? Egy érdekes személy, aki a karrierjének él. A birodalom egyik legnagyobb hajógyártó vállalata az övé.
Pallopides Starship Corp. még a nevét is rossz kimondani, de így van. Éreztem. Megéreztem, hogy ő az apám, mikor összefutottam vele és láttam a családját a kis fiát, a lányát és a feleségét. Egy nem kívánt gyereke vagyok apámnak, aki a birodalom egyik leghatalmasabb vállalatának irányítója. Miért is? Abba jobb nem bele gondolni.
Anyám is elhagyott, de miért azt nem tudom, de jó helyen hagyott el, mert az Alderaani Királyi Árvaházba cseperedtem fel egy ideig, ahonnan végül egy család kezei közé kerülve nevelkedtem. Átlagos életem volt, palotákba éltem, utazgattam nevelőapám mellett és sokat tanultam a természetről és annak rendjéről különböző fajokat ismertem meg Lorina [Antilles] Qel-Nosh lett az édes nevelőanyám és Pern Qel-Nosh volt az édes nevelőapám. Mindketten fontos tanítói voltak a Királyi Akadémiának. Hercegnőként bántak velem, akkor is mikor megszületett két saját gyermekük, mégis szigorú oktatást kaptam tőlük.
Egy szörnyű űrhajó szerencsétlenség áldozatai lettek szüleim. A szélsőséges szeparatisták felrobbantották a hajót, amin életüket vesztették. Két testvéremet a vér szerinti rokonok egymás közt felosztották ki nevelje fel őket. Én pedig 15 évesen senkinek nem kellettem. A furcsa árva voltam a "rokonok" szemében, de maradtam a Királyi Akadémián szakosodtam és mindig a legkiválóbb eredményt nyújtottam.
CIVILKÉNT A POLITIKÁBA
Oragana szenátor mellé később kerültem. Az akkor kezdődött mikor tanulmányi utazáson vettem részt pár másik tanulótársammal együtt Coruscanton. Mindig is voltak furcsa ösztönszerű megérzéseim, amit semmivel sem tudtam magyarázni a többiek előtt. Egy furcsa tehetség gyerek voltam az akadémián. Egy kis zöld alakkal futottam össze az utcákon nem tudtam a nevét. Előtte is találkoztam a jedikkel, de az, hogy Yoda egy kis zöld béka szerűség sosem gondoltam volna. Élőbe találkozni vele egyszerűen megrázó élmény volt, mert sosem így képzeltem el.
Valami olyan késztetést éreztem, hogy a tolvajtól vissza kell szereznem azt az ellopott táskát, amit a barátnőmtől tulajdonított el. Neki eredtem és utána kiáltottam.
- Állj meg. - dühös voltam rá az adrenalin szintem egyre magasabb lett. Élveztem, hogy üldözhettem őt. Egy ilyen kalandot akartam valahol szívem mélyén átélni, mert annak ellenére, hogy komoly voltam. Sokat tudtam álmodozni, olyan dolgokon, amik soha nem történhetnek meg vagy igazán kicsi az esélye, hogy meg történik ez velem.
Egy zsák utcába futott be és én már többször kiáltottam rá az elmúlt percekben, hogy tolvaj, de a zűrzavaros tömeg nem segített egyáltalán elkapni. Elálltam a vissza útját.
- Maradjon ott, ha most le teszi a táskát, akkor elengedem. - egy kábító fegyverem volt, de nem akartam használni szerintem ezt a tolvaj is látta rajtam így a csatorna fedőt nyitotta fel. Mielőtt elmenekülhetett volna, valami láthatatlan erő ellökte őt és el is kábította pár percre. Körbe néztem, hogy mi történt ki tette ezt, de egyedül voltam, a hátam mögött a tömeg nem figyelt erre a kis incidensre. Megijedtem. Annyira, hogy ki futottam a sikátorból az utcára és belebotlottam egy kis öregbe. Látta rajtam, hogy nem vagyok jól és félek valamitől.
Az erő vezérelhette az útját az én utamba, mert miután én hátra esetem ő meg állt és felém magasodott. Azzal a barátságos, de ijesztő szemeivel, mintha teljesen belém látott volna. Nem is tévedtem ezzel kapcsolatban látott valamit, amit talán ő se értet, ahogy én sem.
Felkeltem és bocsánatot kértem tőle, de ő nem engedett el szó nélkül.
-Gyermekem várj egy percet. - szólt a kis zöld öreg. Én pedig visszafordultam felé és megkérdezte tőlem
- Mi a neved?- Dalia Qel-Nosh - mondtam ki a nevemet, valahogy bíztam benne, hogy semmi bajom nem lesz abból, hogy én elárulom a nevemet egy idegennek.
Másnap reggel a szállásunkon egy nem várt vendég jelent meg. A lányok úgy keltek fel, hogy Yoda tesz személyes látogatást nálunk az alderaani tanulmányi útjukon lévő diákoknál. Az első találkozás gondoltam magamban. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez nekem a második találkozásom a kis zöld jedi mesterrel. A jedi mester nagyon furcsa teremtés volt köztünk és én próbáltam a legtávolabb lenni tőle, mert kínosnak éreztem az egész szituációt. Végül valahogy mégis elhívott engem a többiektől.
Elkezdett az Erőről beszélni nekem, amiről Alderaanon is megtanultam pár dolgot általánosságban, amit az ottani könyvtár rejtett zugából kerestem elő. Yoda látott valamit bennem és ezt el is mondta nekem. Én pedig naivan megkérdeztem. Visszaemlékezni is kínos erre.
-Akkor padawan lehetek?- Nem, túl öreg vagy ahhoz és a jövődet nagy homály fedi. - megrázta a fejét, de közben rám mosolygott, mert látta a csalódottságomat.
- Akkor mi vagyok? - kérdeztem meg tudatlanul a nagymestert.
- Egy erősen erő-érzékeny fiatal lány, ha előbb talált volna rád valaki talán Coruscanton tanulhattál volna, de akkor se biztos, hogy jedi vált volna belőled. - lekonyultak a zöld fülei és maga elé tekintett, komoran és látszott rajta, hogy valami súlyos terhet visel, de nem mertem kérdezni semmit. Éget így is az arcom, hogy az utcán nem ismertem fel, hogy jedi. Tovább folytatta.
- Figyelni fog rád valaki ezt feltudom ajánlani és figyelemmel kíséri a fejlődésedet, hogy egy helyes úton maradj.Én igenlően bólintottam, de féltem megmukkanni és tovább kérdezni, hogy ez mit jelent pontosan? ki lesz az és még számos kérdésem volt hozzá. De a kis mester elindult kifelé én, pedig egy pillanatra elábrándoztam, hogy milyen lett volna, ha padawanként növök fel. Most talán tudnám irányítani az Erőt, bár az is lehet hogy meghaltam volna, hisz sorra halnak a fiatal padawanok a mesterek mellett.
- Az erő legyen önnel, Yoda mester. Köszöntem el és hajoltam meg előtte búcsúzás képen, ahogy kilépett az ajtón. Furcsán éreztem magam akkor és rádöbbentem sok dologra, amit én is furcsálltam és mások is azok mind emiatt volt, mert ott volt velem Az Erő és átjárt engem nem tudatosan, de érzékeltem.
Pár héttel később az Akadémián megjelent Bail Organa szenátor és az akadémián a legjobb három tanulót választotta ki egy-egy hétre gyakornokoskodni maga mellé. Végül engem választott és nem véletlenül tudatos választás volt, mert egy jedi mester ajánlotta a figyelmébe.
Azóta vagyok Organa mellett, megismertem a politikai légkört a társaságában.
EGY VÉRES BIRODALOM HAJNALA
A jediknek leáldoztak és valami igazságtalanságot éreztem a levegőbe és ki is mondtam Organa előtt, aki mellett egy éve ott voltam. A "császár" szavait undorodva hallgattam végig és vissza gondolni is rossz volt. Organának máshol jártak a gondolatai, de mikor megszólalt rá is döbbentem, hogy nem az én kifakadásomat hallgatja
- Dalia, most el kell mennem valahova, Polis Massán találkozunk. - nem kérdeztem semmit, mert tudtam, most nincs itt a kérdezés ideje. Majd később egy kicsit jobb időben. Ez a mai nap egy gyászos nap volt. Elbukott egy rendszer, amiben sokan hittek. Követtem az utasításokat, miket kiadott nekem a szenátor. Biztonságos helyre menekültem el.
Talán két nap se telt el és én tétlenül vártam, hogy semmi baja nem történt a Bailnak és nem keveredett nagy bajba. Hajó érkezett, amin ott volt Organa és Yoda mester, akin a nagy keserűséget láttam. Legszívesebben átöleltem volna, de egy ilyen nagy személyiséget átölelni nem volt szabad tiltotta az etikett. Így csak távolról figyeltem Organa szenátort és Yodát, ahogy csendben egy tárgyaló terembe mennek.
Néhány óra múlva egy másik hajó is bedokkolt rajta egy súlyos állapotban lévő nő és egy egy jedi mester két droiddal érkezett meg.
Csendes megfigyelőként ott voltam, és homályos képek alakultak ki a helyzetről. Ki volt az a másik férfi? Kenobi tábornok, akiről az egész galaxis hallott és őt is összetörten láttam. Fájt mindenkinek az hogy átverték őket és rajtam a kétségbeesés lett urá. A bázison a saját kabinomba vonultam vissza, mi lesz így a rendszerekkel.
Rossz időben élek és rossz helyen. Ezek a gondolataim voltak jelen, mikor megérkezett a kis zöld öreg mester. Egy apró mosoly, amit bátorítóan nekem küldött. Hosszan beszélgettünk. Valamennyire megnyugvást hozott nekem Yoda, de nem eleget. Nem tudtam, teljesen elüldözni azt a félelmet, ami most a szívemet nyomta.
Tanácsokat adott volna nekem az öreg? Vagy csak rébuszokban szeret beszélni? Nem tudtam, de két dolgot is adott nekem búcsúként egy tárgyat, ami ha eljön az ideje, akkor hasznát fogom venni és egy tanács maradt meg, ami erőt adott, hogy tovább lépjek
aki feladja a reményt, az életét adja fel. Én nem akarok halott lenni én élni és küzdeni akarok, ehhez a legnagyobb sötétségben is maradnia kell a reményemnek hogy az eltűnt jedik visszatérnek.
Egy kis csöppséggel mentünk az Alderaanra haza. Organa szenátor egy pillanatra át adta a kezeimbe a csecsmőt. Szépséges kislány volt, akinek Breha királynő szívből örült. Ez majd egy éve volt már. Nem sokat jártam csak elvétve Coruscanton, de annál több időmbe voltam Oragana szenátor futárja, kisebb bolygóközi kapcsolatoknál.
ÚJ HELYZET
- Veszélyes, már itt is neked, Dalia. - Mondta a mentorom miután kapott egy fontos üzenetet, amit én kézbesítettem neki.
- El kell menned.- Mégis hova, Bail? - kérdeztem tőle hisz tudta amióta mellette vagyok azóta az ő otthona az én otthonom is.
- Miért lett más helyzet? Mit tartalmazz az a levél?Kérdőre vontam őt, amikor láttam rajta, hogy aggódik és a másik szobára nyíló ajtóra vett pillantásokat, de gondolkozik erősen valamin. Bár tudnék segíteni rajta, de amíg nem mond semmi konkrétat addig nem tudok.
-Leia? Valami vele történt? Veszélyben van?- kéredzem már én is aggódva. Rossz híreket kapott ezt tudtam. Rájöttek, hogy erő használó vagyok. Nem, az lehetetlen. Nem csináltam semmit sem.
- Mind veszélyben vagyunk ő is és én is.Bail erre csak bólintott majd néhány perc múlva megszólalt komoly és felelősség teljes arccal rám tekintve.
- A szeretteid is veszélyben vannak a Qel-Nosh gyerekek is vagyis testvéreid is.- Nem hagyom, hogy ők veszélybe kerüljenek miattam. Mond hogy mit tegyek? - Szerettem őket hisz a nevelő szüleim gyerekei voltak és velük nőttem fel.
- Nem csak miattad. Talán, ha szét választanánk őket, és elküldenénk őket valahova a peremvidékre.- A peremvidékre? - kérdezek vissza, de nem tudom még mindig az okát, miért most.
- Veled sokkal nehezebb a helyzet, Dalia, mert téged jobban ismernek, mellettem láttak már sokan, mint a jobb kezem és is hallottak is rólad. Ki nem hallott rólad, Dalia Qel-Noshról? De az arcod nem biztos hogy ismerős sőt ez lesz az előnyöd.- Mégis mit akarsz? Száműzni? - közbe kellett vágnom, mert nem bírtam tovább.
- Nem teljesen.- Nem teljesen? - kérdezek vissza egy kicsit felbárodova.
- Dalia, nyugalom. Lesz egy fedő történeted, körutazáson veszel részt több diplomácia bolygóközi megemlékezésre mész el ceremoniás tisztség senki nem fog gyanakodni. - Mihez kell a fedő sztori? Bail, ne kertelj tovább. - kértem meg őt.
- Hogy a lázadók közé állhass, megbújhass és azt tedd, amit a szíved diktál. - mondta az ablakon kitekintve. Egy kis mosoly is megjelent az arca szegletébe, míg én csak ámultam. A lázadókat említette és én nem tudtam hozzá szólni és álltam egy darabig szótlanul.
Egy hajóra szálltam fel nem sok csomaggal éppen egy pár váltás ruhám volt. Most már megtapasztaltam milyen elveszíteni a fonalat, ami végig segítette eddig az utadat. Elveszettnek érzem nélküle magam. Carnavron szálltam ki a hajóból, ami tele volt csempész áruval a lázadók részére. Egy százados rangú tw'ilek férfi jött köszönteni engem és bemutatkozott nekem. Ő nem is sejtette, hogy ki vagyok milyen rendszerből bolygóról jöttem mi volt ott a feladatom milyen tisztségben voltam. A magasabb tisztek közt egy-kettő tudta, hogy ki vagyok, de többen nem, hisz veszélyes információkat tudtam, amiket jobb, ha rajtam és azokon kívül akik tudják senki nem tud. Én is bemutatkoztam neki és kezet nyújtottam barátságosan.
- Mer'dithe Dilawi Yalmilew vagyok Chandriláról. - mosolyogtam rá, de el is komorodtam, ahogy ő visszanézet rám, talán fiatal vagyok ez a baja vagy túl optimistának tűnök. Nem tudtam mi volt az oka, talán a katonai közeg teszi komorrá az embereket, de nekem most itt kell együtt élnem velük ehhez kell hozzá szoknom és ezt kell elfogadnom úgy ahogy, de nem kell teljesen elfogadnom ezt a helyzetet. A kabinom felé vettük az irányt és közben minden fontos dolgot megmutatott, mint például a kantint is. ahol az ott Sabaccozók felnéztek "egy újabb újonc érkezett" nézéssel néztek végig rajtam.
- Két óra múlva eligazításod lesz. - köszönt el a mogorva twilek.
Hosszú két órám volt és kevés holmim vagyis nem volt semmi amit ki pakolhatnék az asztalra a szekrénybe azért szépen be tettem a váltás ruhát. a táskában pedig benne hagytam a holocront, amit Yoda adott át hogy egyszer valamikor hasznát veszem. Sosem tudtam fel nyitni és most, hogy nincs Erő. Még inkább nincs haszna. Nem sokan tudják, és érezték meg ezt, és ha erre fény derülne sok civil számára talán még reményvesztettebbek lennének, mint eddig. Sok öngyilkosságról hallottam azóta, hogy eltűnt az erő. Sokan vesztették el a hitüket, de tudom nekem nem szabad elveszítenem, mert akkor én is hallott lennék.
Az eligazítás egy kis teremben történt, ahol majd egy tucat újonc volt. Egy új osztagot indítunk, aminek önök lesznek a tagja.
- Az eligazítás további részét az osztag vezére fogja elmondani. - mondta a tábornok és felállt a Shadow Squadron vezére és elkezdte a tájékoztatás sok információt mondott el, és sok arcot kellett megjegyeznem, hogy velük együtt fogok szolgálni.
Befejezésképpen a zárószavainál megemelte a hangját, hogy akinek lankadt a figyelme az is felfigyeljen rá
- Az osztagnak egy családnak kell lennie, nem tűröm el a viszályokat, aki ez ellen vét mehet padlót súrolni a takarító droidok mellé, remélem megértetek.A vezér kiment a teremből és mi ott maradtunk egymásnak, volt akikkel összenéztem, és akkor most hogyan tovább. Tényleg családtagként kell viselkednem a vadidegenekkel?
Organa, szerint most megismerhetem a legalsóbb szinteket és az új kapcsolatok mindig jól jönnek. Ahogy még egyszer körbenéztem láttam, hogy ezek az emberek mind a remény egy szikráját hordozzák és ezek a lázadás szikrája is egyben, ami meghozhatja a galaxisba újra a fényt az új napot.
