Cale && Xero - Devaron

A fejemben valahogy könnyebbnek bizonyult a mentőakció, és abban nem szerepelt birodalmi blokád, tüzelés és zuhanás. De most már mindegy, ami történt, megtörtént. Veszítenivalóm viszont van, mégpedig az életem, elvégre, ha a Birodalom nem is jött utánam, nem tartom kizártnak, hogy ne jelennének meg. A lőfegyverrel nem bánok olyan jól, mint a fénykarddal, de nem fedhetem fel magam azonnal. Addig legalábbis nem, ameddig Cale nincs meg, de utána se szeretném. Ráadásul az Erővel való kapcsolat megszakadása óta még a helyzet se rózsás. Jobb, ha most háttérbe szorítom a Jedi énem, és egyszerű Lázadóként szabotálom a Birodalmiakat.
A gép nem sérült meg annyira, mint amire számítottam, de a menekülés így nehezebb lesz. Ezzel a járművel vajmi kevés esélyünk lesz megpattanni a bolygóról, hiszen azonnal le fognak lőni, ha kilépek az űrbe. Feltéve, ha sikerül az is. A legfontosabb az, hogy megkeressem egykori társam, és ehhez a nyomolvasást kell alkalmaznom. Képességeimhez mértem igyekszem megvizsgálni a növényzetet, a talajt, a bokrokat, mindent. Lőfegyverem, mely egy egyszerű sugárpisztoly, már a kezemben van, felkészülve minden eshetőségre. Alig haladtam beljebb, máris léptek zaja ütötte meg a fülemet. Elég távolinak tűnt, de az biztos, hogy csupán egy forrásból érkezik. Egy fa mögé rejtőztem, és óvatosan kilestem onnan. Nem láttam senkit sem, és mozgást sem észleltem. Az óvatosságomat megtartva guggoltam le, és indultam meg a hang forrásának irányába. Jobb esetben az ember menekülőre fogja, de nekem küldetésem van, ráadásul a másik irányban csak a gépem van, s ki tudja, hogy kik érkeztek már oda. Az is lehet, hogy a Birodalom átkutatta már, bár gépek zaját nem hallottam. Mindenesetre lassan közeledtem, és néztem ki a bokrok mögül. Hallom, hogy közeledik valaki, de egyelőre nem látom… Ilyenkor lenne jó, ha kapcsolatba tudnék lépni az Erővel, de ezt nem most és nem itt fogom tesztelni. Meg kell találnom Cale-t, mégpedig sürgősen.

Felettébb aggasztó volt az üzenet, amit kaptam. Először nem akartam hinni az érzékszerveimnek, de ahányszor meghallgattam, csak jobban tudatosult bennem az igazság: Cale életben van. Felmerült bennem az is, hogy ez csapda, de nem tehettem mást: indulnom kellett. Egyedül vágtam bele, hiszen személyes ügyem volt eljutni oda, és kihozni onnan. Nem hagyhatom még egyszer cserben a barátomat… azt, aki életét kockáztatva mentett meg. Összepakoltam hát a felszerelésemet, és az engedélykérés, meg a hajókérés után, elindultam. A biztonság kedvéért a fénykardomat is hoztam, jól elrejtve, mert fogalmam sincs, hogy mi fog rám várni Cale megmentése során. Egy független szállítóhajón utaztam, amit még egy jól sikerült küldetés alatt fújtunk meg a csapattal. Csendben akarom végezni az egészet, feltűnésmentesen, és ami a legfontosabb: gyorsan.
Az utazás mindaddig zavartalan volt, ameddig meg nem érkeztem a rendszerbe. A Birodalom is itt volt, ráadásul elég szép blokád fogadott. Hát ez szuper… így aztán nehezebb lesz ez a menekítés, mint hittem. Alig értem közel hozzájuk, máris azonosítást kértek tőlem. Az igazat mégsem mondhatom meg, de mivel szállítóhajón érkeztem, ezért azt hazudtam, hogy egyszerű árut hoztam. Sokáig telt, nem is vették be szerintem, de nem lőttek. Áthaladtam a blokádon, már-már azt hittem, hogy nyugodt szívvel elengednek, de nem így lett. Tüzet nyitottak, amin egyébként nem kellene csodálkoznom. A manőverezés nehezen ment, visszalőni se tudtam, találatot is kaptam. Beléptem a bolygó légterébe, és valahol az erdő körül landoltam. Annyira nem volt vészes a földre érkezés, de a birodalmiak nem jöttek utánam. Biztos úgy voltak vele, hogy meghaltam a becsapódás miatt. Amint észhez tértem, kiszálltam a járműből. A kárt felmértem, de a javítás még várhat. Megindultam nyomokat keresni, hogy azok segítségével megtalálhassam Cale-t… ha még egyáltalán szabadon van.

***