Chaya&Tomerin - Valahol a Hutt űr környékén

Egy csapat birodalmi rohamosztagos kaptatott a fedélzetre, és felszólítottak mindenkit, hogy hagyják el a hajót. Chaya nyugodtan hagyta, hogy lekísérjék a rámpán a hangárba, ahova bevontatták a fuvarját. Rendkívül kényelmetlenül érezte magát, hiába nem látszott rajta, és remélte, hogy csak egy szúrópróbaszerű ellenőrzés az egész. Türelmesen beállt a legénység és az utasok alkotta sorba, és igazolta magát hamis papírjaival, amik szerint ő Ayiana LeFay volt, egy coruscant-i bázisú kereskedő cég utazó ügynöke. A papírok persze tökéletesek voltak, Chaya nem is attól félt, hogy azokon fog elhasalni. Nem, attól nem kellett tartania.
A gyomra is beleremegett, amikor a hangárba lépett egy valódi sith nagyúr. Szerencsére ebben a helyzetben nem kellett teljesen elnyomnia az érzelmeit, mivel a a többiek mind felnyögtek, és az egész sort leverte a víz. Chaya is nyelt egy nagyot, és hagyta, hogy a félelem rátelepedjen az arcára, de arra azért ügyelt, hogy ne essen túlzásba, mert az gyanúra adhat okot. A vörös bőrű férfi sith volt, ehhez kétség sem férhetett, oldalán ott lógott a fénykard, de ha nem lett volna ott, akkor is teljesen egyértelmű lett volna; a sithek szerették fitogtatni a hatalmukat. Chaya ennek ellenére halvány szikráját sem érezte benne az erőnek, de ha ez fordítva nem így volt, ő perceken belül halott lehet.
Az igazolványokat ellenőrizték, és nemsokára a rohamosztagosok is visszatértek a kereskedőhajóról. Diszkréten jelentést tettek a parancsnokuknak, Chaya pedig kezdett megnyugodni, mivel úgy vélte, ennyi idő alatt már ki kellett volna őt szúrnia a sithnek.
- Figyelem! A kereskedő hajón illegális fegyvereket és egyéb termékeket találtunk. A hajón tartózkodó összes férfit és nőt, ezennel őrizetbe vesszük. Motozásra felkészülni, mindennemű erőszakosságra tűzet nyithatunk – közölte velük a parancsnok. Remek! Ennyit arról, hogy most már megnyugodhat… Ilyen peche is csak neki lehet, hogy egy csempészárúval teli kereskedőhajóra vált jegyet… Lehet ez a nap még ennél is rosszabb? – gondolta Chaya dühösen, és legszívesebben kihajította volna a gamorrait az űrbe.
Csendben, kezeit feltartva tűrte, hogy végigmotozzák, és rimánkodott, hogy annak az ocsmány sithnek ne legyen semmi ereje. Jó lett volna egy kicsit még élni…
A gamorrai már remegett a félelemtől, tudta, hogy semmi jóra nem számíthat, és Chaya is aggódott. Még ha meg is ússza az ellenőrzést, mi a fenét csinál, ha a hajót lefoglalják, a kummantó legénységet pedig lecsukják, vagy kivégzik? Legjobb esetben is egy birodalmi bolygón fogják kitenni, ki tudja hol, és legfőképpen, ki tudja, mikor… Nem jó kilátások.. – állapította meg magában, és várta, hogy hova viszik őket kihallgatni… mert csak ez következhetett. Már csak abban reménykedett, hogy egy sith nagyúr nem fecsérli az idejét ilyen csip-csup ügyekre, mint egy csapat koszos csempész kihallgatása…

A "védelmező" csillagromboló hajón vagyok egy semmirekellő birodalmi "ügy" kapcsán.
Sosem értettem, hogy ezt a hajót miért pont védelmezőnek nevezték el. Pont egy olyan hajót amin durván harmincezer birodalmi erő foglal helyet. Igazából lényegtelen, csak nem egészen szó szerinti a hely ahol éppen vagyok. Egy értelmetlen birodalmi problémával ránattak engem ide, a kényelmes Dromund Kaasi szállásomról.
Belefutottak pár erősebb kalóz bandába és azt szeretnék, hogy közreműködjek itt, ezzel is előnyt kovácsolva a szárazföldi csata közben. A Christophsis bolygón vertek tábort és jól beásták magukat a földbe. Tüzérségi ágyúk, jól fegyverzett gyalogság és pár darab birodalmi lopott jármű. Szóval itt nem lenne elég egy váratlan támadás TIE vadászokkal mert az egy eléggé öngyilkos akcióvá sikeredne. A parancsnok vinné a rohamosztagosok egyik felét, én pedig a másikat. Az éjszaka leple alatt támadnánk akkor talán kevesebb veszteséggel nyernénk meg ezt a csatát.
De még mindig nem értem mi szüksége van a birodalomnak egy Sith nagyúrra egy csapat kalóz kisöpréséhez. Végül is nem számít, talán találok pár ősi sith maradványt a bolygón így én is nyertem valamit. Bár ahogy tudom a Christophsison nem nagyon voltak jelen a sith birodalom nyomai, de egy próbát megér. Ahogy hallottam azon a bolygón egy hatalmas csata dúlt a klónok háborúja idejében. Nem szeretném megismételni, főleg kalózokkal.
Épp elegek a birodalomnak, ezek az állítólagos "lázadók". Ha azt hiszik, hogy megdönthetnek minket akkor eléggé nagyot tévednek. Nem hagyhatjuk, hogy ezekből a sejtekből egy nagyobb veszélyforrás is kinövekedjen.
Legalábbis amíg én itt vagyok, biztos nem fogom nekik engedni, hogy az egyetlen esélyt a múltam kiderítéséhez elvágják tőlem. Elindulunk Coruscantról és hiperűr sebességre kapcsolunk a megadott koordináták szerint.
A hajón már találtak nekem egy külön szobát ahol az utazás ideje alatt meghúzhatom magamat. Sok ideig erre nem volt szükség mert egy ismeretlen jelzésű hajó akadt az utunkba ezért rendes pályára álltunk és a parancsnoki hídra hívtak engem.
Nagyuram, a hajón nincs semmiféle jelzés, hogy honnan jönne vagy hova tart? Mi legyen? - Kicsit gondolkoztam a kérdésen. Most azonnal szétlőhetnénk és folytathatnánk utunkat, vagy megkérdezhetnénk a valódi úti célját. Talán birodalmi foglyok is lehetnek rajta, ha ennyire elrejtette a jelzését, vagy csak figyelmetlenség okozta ezt neki.
Készítsék a vonósugarat kapitány. Bevonjuk a hajót és kiderítjük merre tart. -Mondtam határozottan és egy tucat rohamosztagossal a hangárba igyekeztem. Az azonosítatlan hajó legénysége kilépett a fedélzetre. Csak egy szokványos komp volt az, aminek vezetője egy Gamorrai kereskedő lehetett.
A rohamosztagos parancsnok felvette a személyazonosságokat, de valami nem volt rendben a hajón.
Két rohamosztagos jött oda hozzám akik átnézték a hajót. Azt mondták, hogy illegális fegyvereket találtak a hajó fedélzetén, az egyik rejtekfal mögött. Megnézték az utazási tervet is, ahol látszott, hogy még jó pár bolygóra el fog látogatni. A Gamorrai nem most kezdte az üzletet az biztos. Jeleztem a parancsnoknak, hogy készüljenek a hajón tartózkodó személyek lefegyverzésére, és vigyék őket a vallatókba.
Figyelem! A kereskedő hajón illegális fegyvereket és egyéb termékeket találtunk. A hajón tartózkodó összes férfit és nőt, ezennel őrizetbe vesszük. Motozásra felkészülni, mindennemű erőszakosságra tűzet nyithatunk. -Mondta a parancsnok és jelzett a katonáknak, hogy fogják le az ismeretlen személyeket.

Három hete, hogy Chaya felszállt a Nabooról, és még mindig úgy érezte, közel sem jutott elég messzire a Birodalom központjától. Meg voltak az előnyei és a hátrányai is annak, ha az ember stoppal közlekedett az űrben, igaz eddig többet tapasztalt az utóbbiból. Kiváltképp kellemetlen volt így, hogy nem volt pontos terve az úticélját illetően. Sosem szerette a bizonytalanságot, és most olyan mélyen merült el benne, hogy szinte megőrjítette. A korábban ismeretlen félelem is visszatérő társa lett, ami szintén nem volt túl jó hatással se a kedély-, se az idegállapotára.
Az első gondolata még a Naboon az volt, hogy megpróbál eljutni az Alderaanra. Az nagyrészt emberek lakta bolygó volt, és elég félreeső is, de végül meggondolta magát. Úgy vélte, ha már mindenképpen a bizonytalanságban kénytelen dagonyázni, hát jó alaposan beleveti magát. Ezen kívül, tán még sosem volt ilyen égető szüksége az információra, mint akkor. Az Erő elveszett, de fogalma sem volt, hogy csak vele történt valami, vagy az univerzum minden megmaradt erőhasználóval a bolondját járatta. Ezt mindenképpen ki akarta deríteni, hiszen nagyban befolyásolhatta, hogy merre veheti az irányt, és mennyire lehet bátor. Azelőtt többször is találkozott a Birodalom keresőivel, de az Erő birtokában nem kellett tőlük tartania. A legerősebb sötét jedikkel is el tudta volna hitetni, hogy még soha nem hallott az Erőről - talán még azt is, hogy ő az anyjuk, bár abban aligha lelte volna örömét. Ez az új állapot azonban megkötötte a kezeit, méghozzá jó szorosan. Chaya ugyan nem látott rá sok esélyt, de egy csekély mégis volt arra, hogy csak ő veszítette el a képességeit. És ha ez igaz, akkor egy véletlen találkozás a keresőkkel, vagy csak portyázó birodalmi erőhasználókkal is végzetes lett volna a számára.
Mégis, a kutatás és az információszerzés vérpezsdítő izgalmára vágyakozván úgy döntött végül, hogy ez egyszer teljes mértékben a sorsra bízza magát. A jedik úgyis azt tanították, hogy az erő utat mutat, ő pedig ha halványan is, de még érezte, hogy ott lappang benne, és remélte, hogy ezúttal a mesterei nem csak regéltek neki gyerekkorában. Minden egyes bolygón vagy űrállomáson körbeszaglászott, aztán azzal a hajóval ment tovább, amelyikre elsőnek felengedték, mint utast. Nem gondolkodott, nem érdekelte, hogy hova fog kilyukadni. Egy héttel ezelőtt komolyan el is kellett gondolkodnia ennek az új módszernek a hatékonyságán, amikor csak akkor vette észre, hogy Coruscanton van, amikor kiszállt a hajóból. Leverte a víz, és még ott, az űrkikötőben keresett egy másik teherhajót, ami nem sokkal később indult el Nar Shaddaara. Aznap éjszaka egy percet sem aludt, csak akkor múlt el a gyomorgörcse, amikor végre megérkeztek a Hutt űr nyomortanyájára. Végül még azt is megállapította magában, hogy Coruscant nem volt szerencsétlen megálló, mert így juthatott el Nar Shaddaara, ahol a leleményesek és az okosak bármilyen információt megszerezhetnek. Pénze is volt persze, de manipulálással mindig jobban boldogult.
Itt hallotta az első pletykákat az erővesztett, bújkáló jedikről - persze nevetségesebbnél nevetségesebb mende-mondák formájában -, és itt hallott először a Lázadók alakuló csoportjáról is, akik a peremvidéken szerveződtek. Itt találta meg végül úticélját is. Egy egész hetet töltött el a Nal Hutta nyüzsgő holdján, és úgy döntött a Dantooine felé veszi az irányt. Pechére persze egy hajót sem talált, ami közvetlenül oda ment volna. A legjobb választás egy gamorrai kereskedő teherhajója volt, ami kisebb kitérő után ment a Dantooinera. Chayanak ez tökéletesen megfelelt, mivel a tervek szerint nem mentek volna túl közel a Birodalom központjához, így hát elégedetten foglalta el utasszállását a hajón, miután kicsengette az utazásért a pénzt.

Második napja voltak úton, és Chaya éppen meditációval próbálta magában előcsalogatni az Erőt - ami úgy tűnt, megmakacsolta magát, de azért a nő kitartóan tovább próbálkozott -, amikor a hajó érezhetően lelassult, majd megremegett. Kinyitotta a szemét, és hallgatózott. A hajó ismét megremegett, és esküdni mert volna, hogy leszálltak, pedig tudta, hogy az lehetetlen. A mélyűr kellős közepén lett volna a helyük, és egyébként is, valaki szólt volna neki, ha megérkeznek. Körbenézett a kajütben, hogy nem hagyott-e elől valami fontosat, igaz, biztonsági okokból sosem pakolta ki a motyóját. Nagy, keményre tömött málhája az ágya mellett hevert, tele ruhákkal, és egyéb személyes holmival. Fénykardját már korábban kiásta belőle, és a szoba egy félreeső zugában kifeszített panel alá dugta, ahogy azt mindig tette. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és kilépett a hajó központi társalgójába, ahol többen is bizonytalanul leskelődtek a nyitott rámpa felé. Tehát landoltak, ráadásul úgy tűnt, egy másik hajón. Chayanak nem tetszett, amit látott, aggódva figyelte, kik foghatták el őket...