Neutrostorm & Darth Exodus - Peremvidék

Neutrostorm & Darth Exodus

Nehéz visszafognom magam. Legszívesebben most rögtön szabad utat engednék a haragomnak és valószínűleg nem túl sok szenvedés árán, de megszabadítanám ezt a nőt e világ minden kínjaitól. Nem szeretem, amikor korlátok közé kell szorítanom magam, amikor van, ami előírja mit tehetek meg és mit nem.
Ez viszont még nem az a pillanat, amikor egészen egyszerűen csak kettévághatnám őt a fényszablyával, révén a későbbiek folytán még tudhat olyat, ami érdekes lehet. Ez persze csak időleges állapot. Amennyiben eléggé elhatalmasodik rajtam a düh, már mindegy lesz. Talán még nem látja át, de esetleg a belőle sugárzó félelemből már érezheti, hogy itt az idő nem neki dolgozik.
Hamarosan aztán elkezd érkezni olyan információ is, amely valóban alapot adhat arra, hogy elfojtsam a dühömet... egyenlőre... Ezekkel már lehet és tudok is mit kezdeni. Sok név merül fel hirtelen. Akad közötte olyan is, aki nem az én hatásköröm, ha lehet azt mondani, hogy van még olyan, ami nem az inkvizíció hatásköre.
A hadsereg azonban mégis elsősorban Lord Veder parancsnoksága alá tartozik, már legalábbis legközvetlenebbül, hiszen végül mégis mind a császárt szolgáljuk. Legalábbis egyenlőre...
Egy főtanácsos, egy ezredes, aki maga is sith nagyúr, és egy ambiciózus, ám annál ostobább hadnagy, és mindez azért, mert féltékeny volt egy nőben rejlő lehetőségekre, vagy ha úgy tetszik egy nő előmenetelére.
Lényegtelen. Egy apró mozdulattal szüntetem meg a szablya zümmögését és vonom vissza a fénypengét. Ennek csak úgy nem ronthatok neki. Bizonyítékok kellenek. Ez az ügy bonyolultabb lesz, mint első blikkre gondoltam. Elfogni egy ügynököt, aki információkat szivárogtat ki, leleplezni egy lázadó kémet, aki aztán kínok adja ki a lelkét és nem okoz több gondot.
- Hozzá lehet férni valahogy ahhoz a naplóhoz?- Nagyon ajánlom, hogy a válasz igen legyen. Amennyiben pedig igen, úgy lehetőségem lesz megtudni azt, hogy mi lehetett az utolsó információ, amit ez a szerencsétlen hadnagy kiszivárogtatott, annak nyomán pedig elfoghatok a fosztogatókat is. Valamiért elég valószínűnek tűnik, hogy a semmiből felbukkanó és a semmiben eltűnő fosztogatók innen kaphatják az információkat. Túl sokat tudnak ahhoz, hogy ennyire pontosan tervezzenek meg rajtaütéseket.
Márpedig hacsak az ezredes nem valami elszigetelt helyen tárolja azt a naplót, akkor hozzá lehet férni a hajó kommunikációs rendszerén keresztül, ez a nő pedig éppen az előbb bizonygatta, hogy bármit meg tud szerezni. Márpedig mire jó az olyan kém, aki még ahhoz sem ért, hogy hogyan jusson át bizonyos biztonsági protokollokon észrevétlenül és harckeljen meg rendszereket? Semmire

Neutrostorm & Darth Exodus

Hihetetlen ez a nő. Egy senki. Egy utolsó kis kém szuka, aki talán még el is árulta a birodalmat. Én pedig nem tudom csak úgy eltiporni. Valahogy mindig marad egy utolsó apróság, amire tekintettel kell lennem, mielőtt egészen egyszerűen eltörném a légcsövét, a padlóra dobnám, és az információk birtokában kisétálhatnék innen.
Szörnyen dühítő amit játszik velem, de igaza van. Ha eltöröm a nyakát, ha megölöm, sose tudom meg, amit meg akarok tudni. Ez tehát nem járható út. Amennyiben nekiállok, módszeresen kínzással kiszedni belőle az információt, amire szükségem van, azzal célt fogok érni, de fölöslegesen időt veszítek, mi alatt a nyomába eredhetnénk annak aki, ezt a mérget elő ásta, ahogyan elkezdhetnénk felszámolni azt a kémet is, aki a birodalmi ellátmány szállításával kapcsolatos információkat szivárogtatja ki.
Utálom, ha nem tehetem, amit akarok, utálom, ha nem dönthetek szabadon, utálom a korlátokat! Utálom ha bármi, vagy bárki megpróbál befolyásolni! Váratlanul, lendületesen engedem el a nőt, forr bennem a harag és érzem a félelmét, ami csak tovább szítja a vérszomjamat is. Ölni akarok. Vért akarok látni, tombolni akarok, szabadjára eresztenie a dühömet, ha most a sötét erőt nem is vagyok képes, legalább a pusztító dühöt kiengedni magamból.
A nő valószínűleg nem lesz képes ilyen hirtelen alkalmazkodni és megtartani az egyensúlyát. Minden valószínűség szerint a padlóra fog zuhanni, én pedig bal kezemmel már nyúlok is a fényszablya markolata után.
Ösztönösen cselekszem, a dühöm hajt előre. A kard rántás művészete ez, melynek révén művelője már azzal a mozdulattal, mellyel kirántja kardját a hüvelyéből képes azonnal csapást is mérni az ellenfelére, méghozzá végzeteset.
Én is szűk ívben vonom elő a kardot, melynek felvillanó pengéje a Yuyo egyik alulról felfelé irányuló vágásával minden fölösleges erőlködés nélkül vágja ketté a közöttünk lévő asztalt. Hallani lehet, ahogyan az én légzésem is zihál a számomra oly szokatlan gyakorlattól, mely az önuralmat követeli meg tőlem. Nem vagyok hozzászokva. Sértő...
Az asztalon úgy halad át a fényszablya pengéje, mint kés a vajon, az pedig nagy csörömpöléssel esik ketté a padlón. A légzésem zihál, de kénytelen vagyok visszafogni magam.
- Közvetetten... - Csikorgom a szavakat. Én is tudom. A világának ezen a részén a huttok fújják a passzátszelet akkor is, ha a birodalomhoz tartozik ez a patkányfészek is éppen úgy, ahogyan minden más. Leszállhatnék azzal a két ezreddel, ami most a kezem alatt van, de semmit nem találnék, csak ellenállást.
- Akkor beszélj... beszélj és majd meglátjuk, mennyit ér, amit tudsz, de ne húzd az időt, mert minden perccel közelebb kerülsz ahhoz, hogy éppen olyan hasznos legyen a belőled kinyert információ a kínzások után is... csak sokkal több élvezettel... - Várok. Most még várok, mert nem tehetek mást. Egy adott időn túl azonban már mindegy lesz. Ha a forró nyomot bármilyen szempontból elveszítem, időt szakíthatok egy kis szórakozásra is...

Neutrostorm & Darth Exodus

Lehetne jó pont a tájékozottságra, hogy a nevem nem hagyja teljesen hidegen, de nem lesz az. A nála talált pecsétgyűrű után inkább csak természetes, hogy jelen esetben sem teljesen tájékozatlan. Akár ha csak abból a szempontból nézem, amilyen jelentéseket a múltjával kapcsolatban kaptam, még akkor is, ha jobbára inkább csak találgatások, sem mit tények, nem az a fajta nő, aki nem készül fel általában amennyire fel lehet. Ebből az is következne, hogy mielőtt a birodalom látóterébe került, már az előtt is, vagy akár éppen akkor lehetőség szerint megpróbált képbe kerülni, hogy ki kicsoda és kitől mit várhat, vagy miként lesz lehetősége majd helyezkedni.
Annál érdekesebb, hogy nem a rettegés uralja el, ami normális lenne, hiszen nem az a lényeg, hogy a főinkvizítor kezébe került, vagy csak egy egyszerű inkvizítoréba. A dolog általában már ott reménytelen szokott lenni, ha valaki csak az inkvizíció látóterébe került. Általában onnan már elég biztos irányban halad tovább a gyanúsítottak életútja, egy nagyon rövid és nagyon fájdalmas végkifejlet felé.
Taktikázni próbál. Arra próbál apellálni, ami esetleg még előny lehet számára, ami megmentheti. Azzal próbál érvelni, ami talán az utolsó ütőkártyája lehet, még akkor is, amikor nem tudja, hogy a következő pillanatban eltöröm-e a légcsövét vagy sem. Meg vannak az előnyei annak, ha valóban önként segít. Kevesebb macera, gyorsabb, eredményesebb, hatékonyabb. Ugyanakkor meg vannak a hátrányai is. Kevesebb élvezet és oda a szórakozás.
Érezheti, ahogyan még inkább megszorul a nyakán a kezem a szavait hallva. Nem szerem ha elveszik tőlem a döntés lehetőségét, még kevésbé, ha befolyásolni próbálnak. Egyre inkább kezd eluralkodni rajtam a düh, ehhez mérten pedig szorul össze a kezem a torkán. Nem sok kell hozzá, hogy végül mégis, a haragnak engedve elroppantsam a nő légcsövét.
Ugyanakkor valahol mégis érdekes a hozzáállása, az is értékes, amit kínálhat, egészen addig, amíg meg nem tudom, hogy esetleg csak valami véletlen szerencse folytán került a kezébe a sith méreg. Végül a döntő érv mégsem ez lesz. A döntő érv a birodalom érdeke. Az pedig azt diktálja, hogy szedjem ki belőle amit tud minél gyorsabban, számoljak le a kémmel, aki károkat okoz, valamint tudjam meg, ha képes egyéb értékes dolgokhoz hozzájutni, amelyek hasznunkra válhatnak. Addig nem ölhetem meg. Utána meg, ki tudja.
Végül mégis lazul a szorításom a torkán, de éppen csak annyira, hogy megfelelő mennyiségű levegő jusson el hozzá ahhoz, hogy beszélni tudjon, de ne érezze magát túlságosan kényelmesen. Nem árt az ösztönzés. Kellemetlenebb helyzetben kevésbé fogja húzni az időt, éppen úgy, ahogyan mindenki más.
- Hogy szerezted a mérget? - Teszem fel a kérdést vészjóslóan. Az kizárt, hogy ő szedte össze. Ahhoz túlságosan keveset tudhat a sithekről, a múltról, akár csak ahhoz is, hogy megleljen egy ilyen fiolát, nem kevésbé ahhoz, hogy túlélje a kalandot. Nem lett volna képes hatástalanítani a csapdákat, ahogyan megérezi sem őket.
Tudni akarom hát hogy hol, vagy sokkal inkább, hogy kitől szerezte meg. Nem csak azért, mert mihez juthatnánk mér a révén hozzá. Egyszerűen azért is, mert ha valaki veszélyt jelenthet a birodalomra, akkor az ő. Nagy tudása lehet, amelyet nem mi irányítunk, így pedig csak idő kérdése, hogy mikor fogja azt éppen ellenünk felhasználni.

Neutrostorm & Darth Exodus

Az én munkám sok szempontból fontos, értékes és mégis összetett. A birodalom egyetlen és legfontosabb védelmi vonala vagyok, nem a császárt védi, nem valakinek az érdekeiben jár el, hanem elsősorban a birodalmat tartja szem előtt, annak rendjét, érdekeit és a fennmaradását, a szilárdságát.
Sok múlik azon, hogyan tudok kezelni egy helyzet és mit hozok ki belőle. A köztársaság alantas, gyenge és undorító káosza után az erős kéz rendjét hozta el ez a birodalom a galaxisban, az én dolgom pedig biztosítani, hogy ez így is maradjon, és mindig a legerősebb, legrátermettebb sith vezethesse, válhasson a sötét nagyúrrá. Az pedig különösen fontos, hogy sem külső, sem belső ellenség ne tudja meglazítani a szilárdságát, de még csak az uralkodó személyének váltása se okozzon majd törést. Az már más kérdés, hogy nézeteim szerint Palpatin váltására majd én leszek a megfelelő és alkalmas személy talán leginkább pont azért, mert az ilyen inkvizítori munkákat, és jobbára a hírszerzési feladatok jó részét is én felügyelem és látom el. Na már persze azokat, akik nem közvetlenül a sötét nagyúrnak, vagy lord Vadernek jelentenek.
Most sem egyszerű a képlet. Fel kell mérnem, hogy ez a nő értékes eszköz esetleg később kártya lehet a kezemben, vagy jelentéktelen, értéktelen, akiből kicsavarom, amit csak tudok, aztán egyszerűen eldobom a hulladék ledobóba, hogy aztán darabolja fel és ürítse ki az űr végtelen üres sötétjébe, mint az összes többi semmire való bajkeverőt.
- Így talán jutunk valamire.  - Jegyzem meg nyugodtan. Persze ez nálam általában nem sokat nem jelent. Éppen olyan nyugodt közönnyel vagyok képes gyilkolni egyik pillanatról a másikra, ha úgy érzem, hogy valaki irritál, vagy azt érdemelné, mint sok rend társam csak akkor, ha már tomboló dühe őt magát is emészti.
Persze az sem véletlen, hogy én kerültem erre a posztra és nem más. Meg vannak azok a tulajdonságok, amelyek kijelölik a született vezetők útját és sorsát és elkülönítik őket mindenki mástól. Mindenkitől, aki egyszerűen csak feláldozható az úton.
Egészen különös fényeket vélek felfedezni ennek a nőnek a szemében. Valahol meg kell vallanom, tetszik. Kevesen képesek arra a munkára, amelyet mi végzünk. Gyomor kell hozzá, és nem feltétlenül tiszta. Sok esetben az választja ki, hogy ki lesz alkalmas és ki nem, hogy ki lesz képes bizonyos feladatokat elvégezni.
- Igazán érdekes kívánság.  - Jegyzem meg elgondolkozva. Érdekes fordulat lenne, hogy ha nem csak segítene elkapni a téglát, de még egyéb terepen is hasznosnak bizonyulna. Ki tudja, lehet a végén mégsem kell megölnöm ezt a nőt. Néha okoz érdekes, kellemes meglepetéseket az élet. - Üdítő Változatosság lenne végre valaki, aki el is takarítja maga után a szemetet. - Újra végig mérem a nőt, mintha arra keresném a választ, hogy valóban képes lenne végig csinálni egy ilyen halállal végződő kínzást, vagy egészen egyszerűen csak a harag beszél belőle, hiszen valaki elég kellemetlen helyzetbe hozta. - Nem bánom. Ha segítesz elkapni, te lehetsz az, aki segít neki egyesülni az erővel. Magam is szívesen megnézném ezt az előadást. Persze miért ne tennénk érdekesebbé? Ha kellően jól szórakozom, megválthatod vele az életed. Amennyiben nem, abban a megtiszteltetésben lesz részed, hogy személyesen foglak halálra kínozni.
Ne mondhassa rám senki, hogy nem értékelem a segítő készséget, vagy azt, ha valaki megbánást mutat. Igazán gáláns ajánlat részemről egy halálraítélt felé. Kevesen részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy személyesen ismertetem meg őket a kínzás művészetének finomságaival. A legtöbbet csak a rohamosztagosok verik halálra. Persze nekik is kell időnként valami szórakozás. Úgy sokkal könnyebb a fegyelmet fenntartani, ha van min levezetni a feszültséget.
Nem kerüli el a figyelmemet az a név sem. Szóval ennek a nőnek leszámolni valója van a szakaszvezetővel. Megróni nem fogom. A bevett eljárást teljesítette. Csak a dolgát végezte. Persze értékes új munkaerőre mindig szükség van, egy klón, az meg csak egy klón. Lehet gyártani másikat.
- Úgy érzed sérelem ért?  - Teszem fel neki a kérdést határozottan, élesen. Látni akarom, mennyi bátorság van benne, vagy képes-e kiállni magáért, hangot adni a véleményének, vagy túlságosan fél. - Ha meg tudod ölni a szakaszvezetőt egyenlő párbajban. Talán még arról is beszélhetünk, hogy később nem egy börtön mélyén rohadsz meg.
Lassan nem ismerek magamra. A végén még akár jedinek is jelentkezhetnék. Általában nem szoktam ilyen kegyes és engedékeny lenni. Persze ennek is meg van az oka. Igazán értékes kis csecsebecse került a birtokomba ennek a nőnek a segítségével. Természetesen nem tartom meg. Ajándék lesz tőlem Palpatin császár őfelségének. A sötét nagyúr egészen biztosan kedvét fogja lelni benne, és meg fogja találni a legmegfelelőbb felhasználási módot. Az ő lehetőségei jóval szerteágazóbbak, mint az enyémek.
Fél tőlem és határozottan érezhető. Nem szoktam megtűrni az embereim sorában a félelemet, de határozottan szeretem érezni az ellenség, vagy a foglyok esetében. Hihetetlenül kéjes érzés, amikor valakit miattam önt el a félelem. Mintha a rettegésükből, a fájdalmukból és képes lennék meríteni. Mintha segítene csak még jobban elérni a sötét oldal végtelen hatalmát.
- Milyen udvariatlan vagyok. Be sem mutatkoztam. - Ejtem aztán le a kendőt az asztalra, miután megtörölgettem az arcát, s ha most nem lenne rajtam a csata maszk, akkor egyesen, nyíltan a fogoly szemébe néznék, így csak a maszkot láthatja.
- Darth Exodus.  - Nem tudom mennyire van tisztában a birodalmon belül azzal, hogy bizonyos magasabb tisztségeket ki visel. Ha valamelyest képben van, akkor tudhatja, kinek a fogságába esett. - Ez pedig nem játék. - Nyúlok aztán ki felé, hogy a nyakára kulcsolódjanak a páncélkesztyűs ujjaim, szépen, lassan fokozatosan emelve meg őt a székből, egészen addig, amíg a tekintete egy magasságba kerül az enyémmel, majd elkezdem szorítani a nyakát, lassan, fokozatosan vonva el tőle az életető levegőt, de nem annyira, hogy ez végzetes sérülést okozzon, vagy akár ájulásig vihesse, de ahhoz éppen eléggé, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Én nem szoktam játszadozni. A birodalom sorsa nem játék, ahogyan a birodalom rendje sem. - Érezheti a bennem egyre inkább éledő haragot, a feltörő szenvedélyt. Ki tudja, talán mégis érdemes lenne már most egy leckét adni ennek a nőnek a kínzás művészetéből. A szorgalmas tanítványokból később sokkal szorgalmasabb beosztott válhat, akikkel sokkal kevesebb gond is akad.

Neutrostorm & Darth Exodus

SSokan fordultak már meg a kihallgató szobában, ezen a hajón, vagy a cellákban. Kevesen voltak közülük, akik kaphattak második esélyt. Aki ide kerül, annak általában szárad valami a lelkén, csak elég mélyre kell ásni, hogy meg lehessen találni azt az okot, amiért egyébként is megérdemelné a halálbüntetést. Persze van a dolgoknak egy egyszerű módja is. Nekem elég éppen csak minden családból egy valakit kézben tartani, hogy kontrollálni tudjam, mi folyik a birodalomban. Az ilyen és ehhez hasonló alakokat, a kémeket, az alvilági elemeket még akkor sem, vagy csak nagyon nehezen lehetne keretek közé szorítani. Általában sokkal egyszerűbb inkább csak kigyomlálni őket.
Nagyon sok minden lehet beszédes. Gesztusok, mozdulatok, nem csak a szavak. Az érzelmek azok megnyilvánulásai. Régebben könnyebb volt, míg az erőn keresztül is fürkészhettem azt, aki elém került, most kénytelen vagyok csak az ösztöneimre, tapasztaltaimra, hagyatkozni. Talán kicsit el is puhultam az erő segítségére támaszkodva. Könnyen elpuhulunk, ha nem figyelünk, ha egyszerűen hagyjuk, hogy elkényelmesedjünk. Persze ez is csak részigazság. Sokkal hatékonyabb voltam a sötét oldal erejét is latba vetve, harcolva a birodalom ellenségeivel.
Én viszont most csak azokkal az eszközökkel élhetek, amelyek rendelkezésemre állnak. A fiola, amelyet letettem az asztalra, még az első birodalom idejéből való. Igazi ritkaság és nagyon értékes. Kellemetlen bevallanom, de még csak sejtésem sincs, hogyan juthatott ez a nő egy ilyen kincshez.
Érzem a félelmét, még így is, érzem a bizonytalanságát, azt pedig látom rajta, hogy bizonyos szempontból megtört. A rohamosztagosok nem véletlenül bánnak a foglyokkal úgy, ahogyan. Szándékosan forszírozom, hogy előre dolgozzák meg őket egy kicsit. Sokkal könnyebb valaki olyannal szót érteni, akire már kellő hatást gyakoroltak előtte.
Sokkal könnyebb egy kényelmesebb szerepet eljátszani, mint pazarolni az időt a kínzásokra, vallatásokra. Meg van azoknak is a maga szépsége, de a hatékonyság mindig is fontosabb volt, mint az élvezet.
- Ok nélkül senki nem kerül ide. Gondolom ezt te is belátod. Információink vannak, miszerint birodalmi utánpótlási vonalakkal kapcsolatosan szivárogtattál ki adatokat a lázadóknak. Nem egy esetben nagyobb szállítmányok tűntek el. - Hagyom, hogy végig gondolja, amit hall. Fogalmam sincs, hogy csak valaki ráterelte a gyanút, vagy tényleg ő a ludas a dologban. Nekem viszont az a dolgom, hogy kiderítsem, és ha valóban ártatlan, akkor elkapjam a kémet, aki valóban bűnös.
-  Persze attól még, ha azt állítja nem vétkes, segíthetsz nekünk a nyomozásban, nem igaz? Elvégre akkor neked is érdeked. - Kezdetnek például jó lenne tudni, hogy ki az, aki az ő birodalmi azonosítóihoz hozzáférhetett. Az üzenetek kódolása és az azonosító kódjai már meg vannak. Sikerült feltörtni. Ebben a helyzetben már az is előrelépés, hogy ő a kezünkben van. Ha sikerült elfogni a kémet, akkor az ügyet gyorsan le tudjuk zárni. Amennyiben nem, ha élni akar, majd segít megoldást találni.
-  Szóval bármit? - Ez kezdetnek nem hangzik rosszul. A baj csak az, hogy azok, akik ebben a székben ülnek, általában bármit megtennének azért, hogy a következő mozzanata életüknek ne megint a kínzókamra legyen, vagy egy utolsó és pontos lövés, ami aztán véget is vet a kínjaiknak. - Szép ígértekkel nem megyünk semmire. - Állok meg aztán vele szemben, karba fonva a kezeimet, fürkészve a tekintetét, amelyet talán ő is érezhet még a maszk ellenére is. - Esetleg ha szolgálna pár információval, ami számunkra is hasznos lehet. Talán megoldható lenne, hogy ne abba a cellába keljen visszatérni, még arra is lenne mód, hogy ne Jaxon szakaszvezető pártfogására kelljen bízzalak a kihallgatás végén. Tudod ő egy nagyon lelkes tiszt és igen odaadóan végzi a munkáját.- Ezt nem is kell tovább ecsetelni. A lány még mindig érezheti magán Jaxon törődésének nyomait. Én pedig nem fogom megróni érte. Az én munkámat vezeti fel és készíti elő, amit csinál abban pedig igen csak alapos.
Közelebb lépek a szőkeséghez, egy másik kendőt halászva elő, gyengéden törölgetve meg az arcát és tüntetve el bizonyos nyomokat róla. A zúzódások, a bevérzések még sokáig ott maradnak majd, hacsak nem kap kezelést egy medic droidtól, persze az sem elképzelhetetlen. A kérdés csak az, mennyire bizonyul majd értékesnek és együttműködőnek.

Neutrostorm & Darth Exodus

Most sem megy egyszerűen. Általában nem szokott, de ennek a munkának ez a szépsége. Az a folyamat, ahogyan látod meghalni a reményt a tekintetükben. Ahogyan kiölöd belőle a tüzet, a csillogást, míg végül csak sápadt, kifejezéstelen, üres tekintetű engedelmes rabszolgák maradnak. Elég akkor végezni velük.
- Hát csak nem értesz a szóból igaz te szuka? - A parancs az parancs. Amelyik fogoly meg engedetlen, azt rá kell vezetni itt hogy működnek a dolgok. - Ne aggódj, majd te is megtanulsz szépen engedelmeskedni, már ha élsz addig. - A két katona közül az egyik marad az ajtóban, továbbra is a fogolyra szegezve a karabélyt. Minek kockáztatni? A másik közelebb lép, az immár a földön fekvő fogolyhoz, és érkezik is az első rúgás, minden kímélet nélkül gyomorra, majd az ütés a puskatussal arcra.
Mindig meg kell választani, mennyi a szükséges. Pár törött bordába, kék foltokba még  nem halt bele senki, de arra éppen elég lesz, hogy a fogoly megértse, nincs továb. Ez után már jöhet a lényeg, a karabélyt a katona a vállára veti, majd szépen felteszi a bilincseket újra, ahogyan azok eredetileg is voltak. Ellenállni lehet, csak nincs értelme. A társánál a karabély már nem kábító fokozaton van, és sorozat lövésen. Ilyen távolságból nem fog hibázni.
Amennyiben sikerült a művelet, akkor itt az ideje talpra rántani a nőt, na persze csak semmi finomság, de azért álljon meg a saját lábán. Nem sokáig. Egészen addig, amíg páncélkesztyűs kézzel érkezik a következő ütés. Az ilyen attrocitások is rendkívül informatívak tudnak lenni. Például egy ilyen erejű ütés nem csak arra jó a megfelelő helyen, hogy fájdalmat okozzon, hanem arra, is, hogy a fogoly gyomor tartalmát vissza segítse. Ha nem evett semmit régóta, akkor másnem savat hány. A sikeres eredmény pedig az, hogy a szőkeség a kellemetlenségek után ismét a földön lesz, ráadásul igen közel a saját hányásához. Fájdalmas, szégyenteljes és megalázó.
A rohamosztagos aztán a kapcsolja a sisak rádiót, a jelek szerint a fájdalom ködén át még hallhatod, ahogyan jelentést tesz.
- Az a szőke ribanc akit nem rég fogtuk el megpróbált kitörni a cellájából. Valami szközzel leszede magáról a bilincseket.
- Nem uram, már elvettem tőle. Nem tudom hogyan működik, de más nem volt nála.             - Igen uram, egészen biztos.
Majd hallani lehet a rádió recsegését, ahogyan vagy sávot vált, vagy egészen egyszerűen valaki más szállt be a beszélgetésbe.
- Igen is uram értettem! - Keményen csengő szavak, a rohamosztagos pedig majdhogy nem még a rádión beszélő hangnak is haptákba vágta magát. Hamarosan aztán az újabb recsegést követően érzékelni lehet, hogy véget ért a beszélgetés. A katona lába újra lendülne, de aztán csak egy elfolytott káromkodás marad.
- Állj fel te ribanc! Látni akarnak! - Ha magadtól nem menne, hát ismét nem túl finoman felrángat a földről és a bilincsre erősíti a vezető szárat. Ez után indulhat a menet, hosszú folyosók során át.
Elől megy a katona, aki rád csatolta a vezető szárat, majd te következel, az iramot pedig nem lesz egyszerű tartani. Nincs több bántalmazás, de láthatóan azért ahogy tudja, igyekszik megkeseríteni az életedet. A sort pedig a társa zárja, ugyan úgy lövésre kész fegyver, ami ezúttal már a legerősebb kábító fokozaton van.
Amennyiben tovább gondok nélkül sikerül haladni, hamarosan egy másik szintre értek, amelyik sokkal inkább irodáknak, esetlegesen kihallgatóknak adhat helyet. Hamarosan láthatod, hogy a kihallgató szobák sem sokban különböznek a celláktól.  Szürke komor acél falak, középen néhány szék, egy acélból készült asztal, valamint rögzítő szemek a padlón, amihez hozzászíjaznak téged a vezetőszáron keresztül. Nem fogsz tudni felállni, nem fogsz tudni elmenni, de legalább nyugalomban ücsöröghetsz a széken, további inzultáló nélkül. A két katona miután végzet elhagyja a szobát.
Hosszú idő telik el. Legalábbis annak fogod érezni. Percek. Órák? Ki tudja? Az inger szegény környezetben fél óra is örökkévalóságnak tűnhet. Hamarosan aztán nyílik az acél ajtó, egy átalakított mandalorian páncélt viselő alak lép be rajta, vörös és fekete színek dominálnak az öltözetén és a felszerelésén, az arcát egy csatamaszk fedi, az övén pedig ott a két fényszablya markolata, amiből az is nyilvánvaló lehet, hogy a sithek egyikével van dolgod. Fémes, érces hangja egyenes következménye lehet a sisaknak, a maszknak is amit visel, hiszen egyértelműen torzítja a szavait.
- A híres Neutrostorm, ha nem tévedek. A lázadók ügynöke, aki beépült a birodalomba. - Nem kérdésnek szánja, sokkal inkább mintha csak leszögezné a tényeket. Lassan jár köbe téged, mintegy szemrevételezve, talán nem csak téged, de az állapotodat is. Hosszú percekig nem szólal meg, majd valamit mintha kotorászna az övében, egy kártyát vesz elő, amivel kioldja a vezetőszárat, majd a rajtad lévő bilincseket is. Végül átsétálva az asztal másik oldalára, újra végig mér téged, a sérüléseidet.
Végül egy fekete anyagból készült kendőt halász elő, amit eléd tesz le az asztalra. Nem közönséges kendő. Már a szagáról is érezni, hogy valamivel át lehet itatva, talán csak valami lidokain származékkal, de azzal együtt, hogy meg tudod törölgetni vele magad, fájdalom csillapításra sem rossz.
- Látom a vendégszeretetünkből már kaptál leckét. Bár a kémekkel nem szokás finomabban bánni.
Ez után pedig egy ismerős fiola kerül elő, majd eléd az asztalra. Az már nem nagy talány, hogy miért került elő a sith méreg. Minden bizonnyal erről akar majd többet tudni.
- Az embereimnek alaposan meggyűlt a baja veled. Bár gondolom aki ilyesmit tud szerezni, attól várhatunk is pár érdekes trükköt.
Nem folytatja tovább, itt lesz lehetőséged bekapcsolódni a beszélgetés fonalát felvenni. Az nem lehet nagy talány, miért hozták előre a kihallgatást. A kis műsorod miatt, de elsősorban nem arra lenne kíváncsi, hanem hogy annak a fiolának a tartalma honnan való.[/color] - mondta a herceg.

Neutrostorm & Darth Exodus

Hamarosan ismét léptek zaja veri fel a fogda csendjét, ahogyan pedig a zaj egyre inkább közeledik, kapcsol fel a világítás, hogy a se nem túl szép, se nem túl látványos folyosó egyhangú szürkeségét még inkább láthatóvá tegye. Akkor sem nagyon lenne min pihentetni a tekintetet, ha több fény lenne, mint amennyit az erőterek adnak a foglyok számára.
A cellák hermetikusan zártak és belső szellőztetésűek, a falak pedig túlságosan vastagok ahhoz, hogy akár át lehessen kopogni egy másik cellába, egy másik rabhoz, vagy bármely egyéb módon kommunikálni.
Hamarosan két rohamosztagos tűnik fel, egy rodiait taszigálva maga előtt, aki láthatóan nincs túl jó bőrben. Valószínűleg túl eshetett már egy beszélgetésen valaki olyannal, aki információra éhesen szegezett neki kérdéséket, és komoly érveket felsorakoztatva kapott csak válaszokat. Ezek pedig mondhatni húsba vágható érvek lehettek. A rodiai ruhája szakadt, a testét sebek borítják, az egyik csápját szabályosan lecsonkolták és még mindig szivárog belőle a vér.
Ennek ellenére nem bánnak vele kesztyűs kézzel a rohamosztagosok. Láthatóan zavarja őket, hogy lassú, hogy alig botorkál, pedig valószínű a szerencsétlen minden tőle telhetőt megtesz, hogy eleget tegyen a pancsnak, mi szerint vissza a cellájába, csak van az a pont, ahol a kínzások után elérte a határait. A vérveszteségtől pedig lassan ott tart, hogy el fog ájulni.
Amikor aztán elvágódik, valamelyest nekiütődve az egyik katonának, vérével kenve össze az amúgy többnyire fehér páncélt, a klónnál is elszakad a cérna.
- Te mocskos patkány! Galaxis söpredéke! Most sikálhatom ezt a nyavalyás páncélt megint fél napig, míg a rohadt véredet lemosom róla! - Szavait pedig azonnal rúgások követik, melyek nyomán a szerencsétlen teremtmény egyszerűen csak magzati pózba húzza össze magát a padlón, hogy bármilyen esélytelen is, de megpróbálja védeni magát a kínzó fájdalomtól, ami ellen igazán nem tehet semmit.
- Micsoda?! - Bömböli aztán magából kikelve a katona, látva, hogy a fogoly próbálja elejét venni, hogy tovább fokozzák kínjait, talán már egyenesen öntudatlan állapotban. - Ellenállsz, te büdös féreg? - A következő rúgás, a kis zöld lény gerincét éri, amire aztán kihajlik a háta, ahogyan görcsbe rántja a fájdalom, a katona pedig nem habozik. A fejét a földre nyomva a puskatussal áll neki, hogy szétverje az arcát. Szerencsétlen, szánalomra méltó nyöszörgés hagyja el a kis zöld lény testét, ahogyan lassan ezzel keveredve, a puskatus könyörtelen csapásai alatt hallatszik a csontok ropogása is, míg végül aztán nem marad tovább se nyűszöges, se nyüszítés, sem a fájdalom egyéb lassan elhaló hangjai, csak a csontok ropogása, és szétkenődő zöld vér.
- Na ezt aztán jól megcsináltad. Ez most megdöglött. Hogy számolsz el vele? - Szegezi aztán a rohamosztagos a kérdést a társának, hiszen valószínű nem azért bízták rájuk a foglyot, hogy végezzenek vele.
- Sehogy. Az inkvizítor most vallatta ki a férget. Úgyis megölték volna. Csak eltarkítottam a szemetet. - Jön aztán a válasz nevetve. Végül megfogják a kis lény törődött testét, hogy hátra vonszolják a hulladék ledobóhoz ilyen módon szabadulva meg a tetemtől.
Hamarosan jönne a visszaút, és hallani lehet a csizmás lábak kopogó zaját, amelyek újra egyre közelebb és köezelbb érnek. Egészen addig, míg végül az egyik katona megáll az újonnan hozott fogoly, a szőke ember nő cellája előtt.
- Te figyelj? Ezt a szukát nem bilincsbe verve hagytuk itt? - Erre aztán a másik katonais oda fordul, hogy megszemlélje ama bizonyos nem kívánt változást.
- A mocskos kém szuka... Szorulni fog, aki ilyen silány munkát végzett a motozásnál. Na sebaj. Majd most mi alaposabbak leszünk. Nem igaz? - Majd jót nevet a saját viccén. A két katona pedig ez után már együtt nézi a szőke nőt, aki valószínűleg a következő műsort fogja szolgáltatni nekik.
- De ezt nem nyírhatjuk ki. Ugye tudod?
- Oda se neki. Anélkül is el lehet szórakozni vele.
A katona, aki szétverte a rodián fejét felemeli a blastert, és a szőkeségre fogja, míg a társa egyszerűen csak pár mozdulattal semlegesíti az erőteret, hogy aztán ő is az előző példáját követve a nőre fogja a fegyvert.
- Hasra feküdni! Lábakat szét! Kezeket tarkóra! Mozgás te büdös szuka!!!
A két rohamosztagosra talán ráragadt valami a parancsnokuk mentalitásából, mert az azonnal látszik, hogy nem a türelem a legfőbb erényük és nem a könyörületességükről híresek.

Neutrostorm & Darth Exodus

Amint a két hajó összekapscolódik, máris hallható a szokásos zümmögő hang. Dolgoznak a gépek, csatlakoznak a légzsilipek, megtörténik a nyomás kiegyenlítés. Hamarosan nyílnak a zsilipek és a két hajó átjárhatóvá válik.
Valamiért mégsem húzza be a rombolót a cirkáló a hangárba. A jelek szerint nem, vagy egyenlőre még nem óhajtják ilyen mértékben megszállni a hajót. A következő percek szinte előre megjósolhatóak. Aki ismeri a birodalmi protokolt, az számíthat rá, hogy egy rohamosztag, a megfelelő pozíciót felvéve fogja várni a kapcsolat felvétel lehetőségét ugrásra készen a másik hajó személyzetével.
Az osztag egyes tagjai megjelölt állást foglalnak el, és azonal tüzet is nyitnának, ha bármi olyat észlelnek, amit nem ítélnek kellően biztonságosnak, vagy egyszerűen csak szokatlannak.
Szemtől szemben aztán végül egy hadnagy fog állni a szőke nővel, aki a jelek szerint a cirkáló egyik pilótája, és egyetlen kézmozdulattal adja ki a parancsot, hogy fogják le a keresett személyt.
Két klón válik ki a sorból, hogy ragadják meg a nőt, abban az esetben, ha nem mutat komolyabb fizikai ellenállást, és minden tiltakozása ellenére állítsák a falhoz, majd vizsgálják át felületesen a testét és a ruházatát.
A két katona pedig nem finoman, de igen hatékonyan végzi a dolgát. Akármit rejt az a ruha, bármi bújik meg a zsebekben, azt meg fogják találni és el fogják venni. Minden talált érték, tulajdon egy dobozkába kerül, amelyet megmutatnak a hadnagynak, aki lecsukja a fedelét és csak ez után fordul a nőhöz, akit sikerült lefogdni. Egészen idáig hiába kérdezett a fogoly bármit, hiába tiltakozott, nem kapott választ semmire. A hadnagy csak ekkor szólal meg, miután a következő kézjelzésre bomlik a szakasz.
Hat fő átlép a cirkálóba, az eddig látot, megszokott biztosítási formációval haladva előre, át fogják kutatni az egész hajót és valószínűleg el is fogják foglalni. Öt katona marad a hadnagy mellett és bilincsek kerülnek elő. Kéz és láb bilincs, valamint vezető szár.
- Natascha K'reuz alais Neutrostorm. A főinkviztior nevében letartóztatom. A vád csempészet, orvgazdaság, kémkedés, gyilkosság, valamit a birodalom elárulása.
A jogok felsorolása most elmarad. Bármilyen nehéz is elhinni, de annak, akit az inkvizíció tartóztat le, nincsenek jogai. A hadnagy pedig egészen egyszerűen választ sem várva indul meg egyenesen vissza a romboló folyosóján, míg hogy egészen biztos lehessen benne a fogoly is, hogy mit várnak tőle, egy becsületes taszítás kíséretében a puskatussal megadják az ütemet is, amiben következik a lépés indulj.
Nincsenek válaszok. Nincsen felvilágosítás, csak újabb és újabb ütések a puskatussal egészen addig, amíg a hosszú folyosókon kanyarogva el nem sikerül érni egy liftig, majd egy pár szintet lefelé haladva vele egy igen csak ismerős körletbe.
Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy ezen a szinten a foglyok cellái lehetnek, és a kis menet egészen pontosan most is egy cellához tart. Egészen addig, amíg meg nem érkeznek egy üres cella ajtajáig.
Pár gomb nyomás, majd a cellát lefogó erőtér megszűnik, és egy minden eddiginél nagyobb ütést érezhet a fogoly a hátán, ami bőségesen elég lehet ahhoz, hogy belóduljon a cellába ha akar, ha nem, sőt a padlóra is rogyjon, hiszen a szűk mozgásteret adó bilincsek miatt aligha lesz lehetséges az egyensúly megőrzése.
- Az inkvizíciónak senki nem tesz fel kérdéseket. Az inkvizíció tesz fel kérdéseket. - Majd a hadnagy zárja a cellát, újra felzümmög az erőtér, a kis menet pedig megindul a folyosón és ahogyan ők eltűnnek a látóhatárról, kialszanak a fények is. A fogoly ott marad egyedül a vak sötétben, ahol az ajtót jelentő erőtér adja az egyetlen fényforrást, talpig bilincsbe verve, azt pedig csak az erő fogja tudni meddig, vagy mennyi idő telik el, míg valaki esetleg majd kíváncsi lesz rá, vagy valakinek eszébe jut, hogy abban a cellában is vár egy fogoly a sorára.