Hael & Glorus Naboo Plains

Vannak azok a helyzetek, amikor én is egy felsőbb parancsot teljesítek. Nem olyan meglepő, hogy egy ezredes feje fölött is vannak még páran, akik ha úgy van, inkább kiadják a kellemetlen feladatokat. Megmondták, hogy mit keressek és hol találom. Csak pár adat, semmi több. Nem olyan fontos. Állítólag. De annyira igen, hogy közvetlenül engem keressenek meg.
Persze, hogy azonnal bólintottam és a részleteket kértem. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy továbbadjam a feladatot. Amolyan tesztként az egyik birodalmi katonámnak. Már akkor tudtam, hogy hibát követtem el, amikor láttam felcsillanni a szemeit. Nem kell ehhez kapcsolatban lennem az Erővel, hogy tudjam, ez semmi jót nem jelent.
Nem kérdeztem rá, mintha észre sem vettem volna a hibát benne. De már abban a pillanatban elhatároztam, hogy követem majd. Megkapta az előnyt, egy kisebb és lassabb géppel indult útnak, én pedig kis késéssel egy gyorsabbal utána. Tudom a célt, tudom, hogy nem fog kitérőt tenni. Egyenesen a Naboo irányába, majd a kis farmra. Mikor végre leszáll, már biztosan tudja, hogy ott vagyok a nyomában. Ahogy azt is, hogy semmi értelme megpróbálni menekülni.
Talán amúgy is hiányzik belőle a menekülési ösztön.
Amint leszállunk, egy percre rá ott vagyon a nyomában és már hallani is, ahogy aktiválom a fénykardom. Egyetlen mozdulattal szúrom keresztül vele. Ennyi. Még egy pillantást sem vetek rá. Még addig is most jutok el, hogy körülnézzek, mit vagy kit találok itt. Ekkor téved a tekintetem a fiúra.
- Nálad van, amit keresek? - kérdezek rá, ahogy kikapcsolom a fénykarod. Nem azért vagyok itt, hogy harcoljak. Csak azt akarom, amiért küldtek és már itt sem vagyok. Bár, ahogy végigfut rajta a tekintetem, már egyértelmű, hogy nem fog ez olyan könnyedén menni. Úgyhogy közelebb megy... majd még egy kicsit...és még egy kicsit... de még biztos távolságban tőle, állok meg.