Fendra & Sadry - Szektor a központi világok szélén

Magamban szitkok hadát mondtam el. Nos...Ezekből lehet néhányat hangoszan is kimondtam. Egy darabig hagytam saját önsajnálatomban rekadni magam, és feküdni a padlón ebben az állapotban, mert az úgy jól esett. Aztán álltam neki csak feltápászkodni lassan. Már félig feltérdeltem, mikor kiderült hogy nem vagyok egyedül a folyosón. Zavaromban elnevettem magam.
- Nem... pedig jó ürügy lenne - vigyorogtam és megvekertam a fejem. Hátra pillantottam a hatalmas kábelre ami a folyosó közepén húzódott át. Biztos voltam benne, hogy valami féle karban tartás miatt volt erre szükség, bár már nem emlékeztem pontosan miért. Az biztos, hogy erről a gépészünk még hallani fog.
- Áh, semmi, csak szerzámok - legyintettem, majd gyorsan hozzá tettem, az egyértelműség kedvéért: - A mieink.
Jelen helyzetben nem igazán érdekelt ha eltört benne egyáltalán valami, az részben úgy is Ravikh hibája.
Ahogy neki álltam végleg feltápászkodni, a hajó a talpunk alatt megrázkódott. Lehet sokan ennek nem túl sok figyelmet szenteltek volna, de aki sokat repült már valamennyire tudhatta, hogy ez sosem jó jel. Sok oka lehetett egy ilyen jelenségnek, de jó nem az biztos. A hajó gyorsítani kezdett, ami hála a stabilizátoroknak szintén éppen hgy csak érezhető volt.
Nem sokkal később a kapitány karcos hangja tört fel az intercomból.
- Minden naplopó a helyére! Lehet kalózprobléménk akadt, de hogy valaki tüzelránk az biztos!
Innemtől nem is kellett többett mondania, és nem is mondott. Felpattantam, mintha az előbb mi sem történt volna. Ami azt illeti a szerzámokat is ott hagytam a folyosó közepén ahol voltak. Majd elviharzottam az egyik löveg torony felé... Szegény Fendrát egy szó nélkül ott hagyva.
Ezek után neki kellett döntenie. Visszamehetett a kapitányhoz is akár kérdezősködni. Loholhatott utánam magyarázatokért. Vagy ki is várhatta az egész végét egy nyugisabb helyen akár az ebédlőben italozva. Én bele sem gondoltam, hogy eseteg egy vendéget nem kellett volna csak úgy ott hagyni mindennek a közepén.

Rég nem jártam a szülőbolygómon, nem tudom, hogy pontosan mennyi változásra kell számítanom, hiszen csak szóbeszédekből és hírekből értesültem azokról. Mikor elmondtam, hova szeretnék eljutni, fuvarozóim visszakérdeztek, hogy biztos? Miután megismételtem, hogy Coruscant a célom, lehet elmerengtek rajta, miért akarom én oda betenni a lában, de nem tudakolták meg - hiszen a jó fizetség minden kellemetlen kérdéstől képes megkímélni az embert.
Azért ezt a bagázst választottam, mert nem törvényellenes a szállítmányuk, így kevesebb az esély, hogy kellemetlenségekbe botlunk, mint például egy rossz végkimenetelű ellenőrzés. Azok korábban végtelenségig elnyújtott procedúrákat eredményeztek, viszont a Birodalom meglehet, hogy gyorsabban és hatékonyabban kezeli az eljárásokat. Jó lenne őket elkerülni és a radar alatt maradni, ez a hajó pedig tökéletesen megfelel nekem.
Út közben átlagos utasként viselkedem, hiszen az is vagyok. Nem adok okot rá, hogy rosszra gondoljon fuvarozóm, és csak egy kis pisztolyom van, amit már illene lecserélni, meg egy apró kés, ha lusta lennék karmomat használni valami felnyitására vagy megpiszkálására. Mindkettő hozzám nőtt már, és inkább csak dísztárgyként hurcolom szegény vackokat magammal mindenhová. Éppen egy hozzájuk kötődő emlék idéződött fel bennem, és már majdnem magával ragadott a nosztalgia, mikor valami megszakította nyugalmam.
A zaj nem éppen a szokásos hajókarbantartási, szerelős csörömpöléshez hasonlított, így inkább felegyenesedtem ültemből, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Látva a helyzetet nem siettem rögtön a lány segítségére, csupán addigi tempómban mentem felé, elég időt adva, hogy magától is összeszedhesse magát.
-  Új még a hajó? - kérdeztem apró mosollyal, ami ismert kifejezés volt azokban a körökben, amikben  megfordultam. Amolyan vicces mentegetőzésként szolgált, ha valaki elbénázott volna valamit, de konkrét kérdés is volt mögötte, miszerint "Újonc vagy?". Mivel utánajártam, mit is a szállítmány, hozzátettem az elejtett ládára nézve: - Ha abban valami törékeny volt...
Ha még nem tápászkodott volna fel a fiatal cathar, kezemet nyújtom, hogy felsegítsem, bár szerintem elutasítja. A legénység körében általában igyekeznek bizonyítani a tagok, hogy nincs szükségük segítségre.

A mostani szállítmányunk után nem csaptunk olyan bulit mint legutóbb. A jelenlegi fejfájásomról Ravikh, a gépészünk tehetett. Megkóstoltatott velem valami förtelmes löttyöt, majd jót nevetett rajtam. Ennek ellenére hogy, hogy nem megittam. Miért? Utólag e kétségbeesett kérdés visszhangzott a fejemben. Persze én még az a hatalmas büszkeségem, hogy utálnak nem maradhatok le, nehogy gyengének tűnjek.
Így hát most pakolhattam a dolgokat fájós fejjel.
Valahogy amúgy is rossz előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban. De lehet csak az az űrpolip szendvics tehetett róla amit felszállás előtt bedobtam. A tény hogy Corusantra mentünk nem segített a kedvemen. Életemben kevesebbet jártam ott mint amúgy máshol. Régen érdekes helynek tartottam, az utóbbi időkben azonban valahogy jobban észre vettek a tömegben ha nem voltál ember. És ez egy nagyon enyhe kifejezés.
Azonban most nem lehetett kibújni a dolog alól. A szállítmányunk Corusantra szólt, mind a két része. Egy corusanti ékszerésznek vittünk anyagokat és eszközöket. Semmi illegális jelenleg. A másik rész viszont egy személy volt, akiről ugyan ezt nem tudhattuk biztosan. Fuvar kellett neki és fizetett is. Szóval a kapitány nem utasította vissza.
De mért pont Corusant??! Miért?! Kérdem én...
Nagy agonizációmban sikeresen buktam fel valamiben. Ennek eredményeként messzire hajítva a dobozt amit vittem, én még elhasaltam a padlón.