Adria & Tomerin - Fogságban

A Dromund Kaas-i szállásomon ültem amikor egy nyugtalanító üzenet érkezett számomra. Egy holoüzenet volt amit egy birodalmi tiszt küldött nekem egy segélykérő levelet a Dolomar szektorból. Az üzenet egy ismeretlen támadót írt le, aki a semmiből támadt a birodalmi erőkre. Az Atloran bolygón állomásozóakat az egész bolygó megtámadta.
A polgároktól kezdve, a rendfenntartókig, mindenki. Úgy néz ki erre a lázadásra már komolyabban is oda kéne figyelni.
Egy Magvilágban elhelyezkedő bolygó ezt nem engedheti meg. A Birodalomnak meg kell mutatnia, hogy holmi felkelés nem gyengítheti meg. Elindultam a hangárba a hajómhoz és már írtam is a koordinátákat. A bolygó nem volt a legközelebb hozzám, de mint éppen tétlen Sith lovag, muszáj volt válaszolnom a segélykérésre. Felszálltam a hajómmal és hiperűr sebességre kapcsoltam. A zökkenő mentes leszállásomat a bolygóra egy, már javában dúló csata szakította meg. Mielőtt kiléptem volna hiperűrből. a hajóm rengeteg célpontot jelzett, ezért muszáj volt kilépnem. Hatalmas szerencsémre pont megálltam mielőtt egy birodalmi csillagrombolóba csapódtam volna bele. Úgy néz ki az Atloran bolygón zajló felkelés kivetült az űrbe is, ami nem a legjobb dolog mivel innen már nyílt irányuk van a többi rendszerbe is, ha Birodalom nem fékezi meg őket. Nem kellett sok idő, utam egyből a csillagromboló hangára felé vezetett. Amint landoltam, két katona szaladt oda hozzám, és sürgetve kérték, hogy azonnal menjek a hídra a kapitányhoz. Nem is ellenkeztem ellenük, tudni akartam mi folyik itt pontosan. Az oda tartó úton láttam, hogy pár helyen a hajó már romokban áll. De néhány beszélgetést elkapva hallottam, hogy már sikerült két darab Corellian CR90E hajót leszedni a lázadóktól, de egy darab MC80 Home One sajnos még nagy elhatározottsággal támadta a birodalmi erőket. A kapitány értesített a hírekről. Jelen pillanatban nem tudok leszállani az Atloran bolygóra, hogy a gyalogságnak segítsek. A csillagromboló pedig akár fel is robbanhat ha a lázadók egy jó ponton találják el. Talán ki lehetne használni a megtörtségüket a két hajójuk elvesztése miatt, bár akkor sem garantált a győzelem.
Mivel nem tanultam sok mindent a "pilótáskodásról", így nem tudtam sok mindent ez ügyben tenni.
Az egyik pillanatban egy TIE vadász beleszállt a már így is tropára ment MC80 Home One hídjába, ami egyben a pilótafülke is volt. A TIE vadászt üldözte egy X-szárnyú is ami még az "öngyilkossága" előtt utána lőtt két lézernyalábot, ami szintén a hídba csapódott, így felrobbantva azt. Ennek hatására a lázadó hajó irányíthatatlanná vált és elindult a birodalmi csillagromboló felé. Az ütközés elkerülhetetlen volt. A kapitány azonnal értesítette a hajón tartózkodó összes embert, hogy most azonnal el kell hagyniuk a fedélzetet. Már nem volt idő arra, hogy a hangárba menjek a hajómért. Rögtön a mentőkabinokért rohantam azalatt a rövid idő alatt amim még maradt.
Egyetlen darab mentőkabin még szabad volt amit láttam. A kapitánnyal szaladtam, mert ő sem volt annyira bolond, hogy itt haljon meg. Ő kinyitotta nekem a kabin ajtaját, majd amikor beültem oda ő be is zárta rám.
Kapitány! -Kiáltottam utána, amíg még kiláttam a kabin ablakán.
Az én helyem itt van, nagyuram. Ezen a hajón ahol mindig is szolgáltam. -Válaszolni már nem is tudtam neki, mert a mondat befejeztél azonnal ki is lőtt engem a világűrbe. A mentőkabinban ahol akár hat ember is elférhet, ott voltam én, egyedül. Ahogy távolodtam, láttam ahogy a két hajó egymásnak csapódik és hatalmas robbanásokkal a birodalmi és a lázadó egységek is megsemmisülnek. Viszont a robbanás tényleg nagy volt, én pedig nem voltam elég távol tőle. A mentő kabin felfordult én pedig bevertem a fejem, aminek hatására elájultam. Nem tudom mennyi ideig lehettem ájult de egy fogdában ébredtem. Egy elektromos börtön volt amit egy lila lézer pajzs tartott zárva. Egy óra várakozás után sem történt semmi. Nem jelentek meg a fogva tartóim, azt sem tudom kik kaphattak el. Talán a lázadók? Leültem a cellában lévő székre és lépéseket hallottam a folyosón.